Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Iványosi–Szabó Tibor: Az oktatásügy megindulása a felszabadult Kecskeméten, 1944–1945 / 29–56. o.

A témakörök: Szovjetunió közelebbi megismerése; a közelmúlt magyarországi eseményei és az ebből adódó feladatok; a pedagógiai demokratizmus. (112) Május elején került napirendre a Nemzeti Bizottság ülésén az a probléma, amely előbb-utóbb vita tárgyát kellett, hogy képezze: az egyházak és a nevelés kapcsolata. Ez a téma itt Kecskeméten, ahol a középfokú oktatásban az egyházaknak döntő szerepük volt, különös jelentőséget kapott. A vitát Rudnai Guidónak "a templomba járás t korlátozása tárgyában" benyújtott indítványa vezette be. A különféle pártok képviselői kivétel nélkül hangsúlyozták, hogy a vallás magánügy, a bürokratikus korlátozás indokolatlan. Bánó Mihály a M. K. P. képviselője hasonló állásfoglalását még azzal toldotta meg "a diák nem kötelezhető arra, hogy a kötelező hitoktatáson kívül még vasárnap templomba, vasárnapi iskolába, egyházi énekórára menjen." Még figyelemre méltóbb egy ujabb megállapítása: "nem lehet, hogy a jövőben egy ujabb 100 esztendőn keresztül az ifjúság nevelése teljesen zárt Ugye legyen az egyháznak. Mert, hogy ott mit tanulnak, vagy tanítanak, ahhoz igenis közünk van." (113) A határozat ennek szellemében született és a Nemzeti Bizottság ezt az iskolák és a hitoktatók tudomására hozta. A tanítás szellemének befolyásolását jelentette még a fasiszta szellemű nyomtatott termékeknek a megmaradt könyvtári anyagból való kisöprése, amelyre a tanfelügyelő a VKM. rendelete alapján körlevélben hivta fel a tanitők figyelmét. (114) Súlyos gondot jelentett az egész tanévben a nagyfokú tankönyvhiány. Ezt még fokozta azok tartalmi , szemlékért torzultsága. Ennek az ellentmondásnak kiküszöbölésére csak a tanév végén történt központi, de félemás intézkedés. (115) Az uj tankönyvek megírásáig a belső ellentmondások nehezen voltak áthidalhatók. 1945. május 29-én, akkor még nagyon szokatlan felhívást kapott a Pedagógus Szakszervezet a városi főkapitánytól. A pedagógusok és tanulók kollektív mozi látogatását sürgette, mivel az Árpád moziban olyan filmet forgattak, amely alkalmas volt arra, hogy a Szovjetunióról alkotott hamis képet segítsen eloszlatni. (116) Ezek a kezdeményezések, ha nem is folytatódtak töretlenül a következő tanévben, mégis szerves és nagyon fontos részét jelentették annak a folyamatnak, amely révén a város sokszáz pedagógusa mind politikai, mind szakmai téren előbbre lépett. Külön tanulmányt igényel megvizsgálni és bemutatni, hogy a többszörösen rendhagyó tanévben milyen változáson ment át az iskoláknak a fenntartóikkal és a szakigazgatás szerveivel való kapcsolata. Nagyon sok sajátos és kevésbé ismert vonás kerülhet e vizsgálat során felszínre. Nem lenne teljes a kecskeméti 1944-1945-ös tanév története, ha nem szólnánk röviden az Egyetemes Református Jogakadémiáról. Az 1831-től működő főiskola (117), melynek falai között tanult egykor Jókai Mór, és tanított Buday Dezső, történetének legviharosabb tanévét élte át. A két világháború között tanári karának döntő többsége az ellenforradalmi kurzus támogatója volt. A közvetlen szellemi irányítást pedig a fenntartó, a református egyház, illetve a "Kormányzótanács" végezte. Az 1944-1945-ös tanévet még a régi szellemben, jórészt a régi előadókkal kezdték el szeptemberben. Az előadások megtartása azonban egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, végül október 25. után a város kiürítése miatt megszűnt a képzés. A felszabadulás után az akadémia viszonylag korán elkezdte működését. A feltételek megteremtését december 10-én kezdték. (118) A "professzori kar" ekkor mindössze két főből állott (dr. Váry István és dr. Vasváry Sándor). Rajtuk kivűl csak 49