Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Iványosi–Szabó Tibor: Az oktatásügy megindulása a felszabadult Kecskeméten, 1944–1945 / 29–56. o.

életünkben a jobboldal megerősödése, amely ezen érdekes, részben félreértett kezdeményezés alapján létrejött nyelvtanitásnak nem kedvezett. A tantárgyak tanításának alakulásához még egy eseményt érdemes felidézni. Május elején a Nemzeti Bizottságban Bánő Mihály, aki már sok dicséretet és sok súlyos elmarasztalást vívott ki, azzal a javaslattal állt elő, hogy töröljék el "az iskolákban a kötelező németnyelvű oktatást". Részben a Budapesti Nemzeti Bizottság hasonló intézkedésére, részben pedig a háború küszöbén álló sikeres befejezésére hivatkozott. A bizottság a javaslatot egyhangúlag elfogadta. (103) A tanév végén a tárgy tanítását ez a döntés érthetően nem befolyásolhatta. A következő tanévekben pedig a központi szakigazgatási szervek intézkedése volt a meghatározó. Tehát az oktató munka a felszabadulás után tragikusan súlyos körülmények között, sok irányból induló erőfeszítések összegzéseként megindult, és hónapról-hónapra növelte az iskolai munkába bevont tanulók számát. Az oktató-nevelő tevékenység egyszerű tényének megállapítása után azonnal felmerülő kérdés: milyen szellemben folyt a tanítás? A haladó polgári nevelési célkitűzésekkel Magyarországon mindig elég mostohán bántak a kulturpolitikusok. A 25 sötét esztendő a magyar pedagógusok többségének szellemét különféle mértékben befolyásolta. Távolról sem volt közömbös, hogy a nemzetpusztitás negyedszázada után, a felszabadulás révén megnyílt lehetőségek között Kecskemét pedagógusai milyen célt követnek. Az alig féléves tanév, a minden várakozást felülmúló anyagi, élelmezési, közegészségügyi stb. nehézségek a régivel való megfontolt és alapos leszámolásra, az uj pedagógiai irányvonal kiépítésére nem adtak lehetőséget. Azt szinte mindenki érezte, hogy lényeges változtatásokra lenne szükség, mivel a módszeres és az évtizedeken át ható propaganda súlyosan éreztette hatását. Mégis, a minden fantáziát felülmúló rombolás, amely a náci és a nácibérenc politika révén nyakunkba szakadt, csak nagyon kevés pedagógust tett aktiv antifasisztává, keveset állított a demokráciáért tudatosan harcolók sorába. Általában csak a kiábrándulás és a rászedettség felismerése nyert megfogalmazást. A nácibarát politikából való kiábrándulás a mindenféle politikai tevékenységtől való elfordulást is eredményezte. Ez csendül ki az első tantestületi értekezletről készült jegyzőkönyvből is: "... Nem politizálni akarunk, semmiféle politikai érdek szolgálatába állni nem akarunk... ". (104) Az országosan kibontakozódé népi demokratikus forradalom szelleme bizony itt még kevés változást eredményezett. A munkáspártok viszonylag késői aktivizálódásának köszönhető, hogy az első megnyilatkozás, amely irányt mutatott a város pedagógusainak, Ravasz László református püspök utasításának kivonatos közlése volt. (105) Ez az utasítás az antifasiszta állásfoglaláson tul keveset mondott. Az irredenta uszítás és nosztalgia ellen emelt még szót. A következő, lényegesen egyértelműbb és közvetlen befolyásolást Básti Ágoston, a MKP városi szervezetének titkára nyújtotta az iskolákhoz kiküldött körlevelében: "Tudomásunkra jutott, hogy a tanítás még mindég a régi szellemben, a letűnt reakciós mederben folyik. Nem akarunk elébevágni a legközelebb megjelenő kormányrendeletek intézkedéseinek, amelyek ezzel a rendkívüli fontosságú kérdéssel behatóan fognak foglalkozni. Mindazonáltal kénytelenek vagyunk már előre is felhívni figyelmüket, a nélkül, hogy pártbefolyásunk tekintélyét ebben az irányban érvényesíteni akarnánk, hogy az eddigi pedagőgikus rendszernek, amely egy gyászosan levitézlett éra nevelő exponense volt, teljesen meg kell szűnnie. Kérjük tehát a továbbiakban oktató és előkészítő segítségüket az egyre megerősödő demokratikus Magyarország felépítéséhez, hogy a jövő generációja szellemileg 47