Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Koroknai Ákos: Egy feudáliskori részvénytársaság (Rimai Coalitio) szervezete és működése / 457–487. o.

A Rimái Coalitiő megalakulása után (1810) ideiglenes működési szabályzat lépett életbe, amelyet főként az jellemzett, hogy a végrehajtő hatalom az un. Fiskalisi (Ügyészi) Hivatal kezében összpontosult. A Fiskalisi Hivatalt az Ügyvéd vezette, aki ügyészi feladatokat szintén ellátott. Kezdetben alatta álltak a tényleges szakvezetők: a direktorok. A megalakuláskor három direktort alkalmaztak, akik a massákra, hámorokra felügyeltek. Közülük rangban kiemelkedett a rimabrezői direktor, mivel a Rimabrező körül elterülő vasmühelyek számitottak a legjelentősebbeknek (Rimabrező volt a vállalati élet központja). Ez az ideiglenes állapot azonban csak 1811 végéig állt fenn. A kezdeti gyakorlatot már csak azért sem tarthatták fenn, mert a Fiskalisi Hivatalra jelentős Ügyviteli feladatok hárultak. A vállalat ügyvédjétől hosszabb távon nem lehetett megkövetelni, hogy a vaskészités szakmai kérdéseiben felelős döntéseket hozzon. A Rimái Coalitiő ezért a "Tisztség" számára "oktatást" készíttetett el, melyet az igazgat óválasztmány 1811. november 26-i ülésén elfogadott és jóváhagyott. A direktorokra vonatkozó szabályzat azonnal életbe lépett, míg a szabályzat többi részének hatályba léptetésére 1812 februárjában került sor. (1) A leglényegesebb változást az Inspectori Hivatal felállítása hozta, élén az inspektorral. Eletrehivását a sűrűsödő feladatokon tul, a munkatevékenység sokrétűbbé válása, differenciálódása indokolta. Az inspektor kezében összpontosult a vastermelés, a vas ércbányászat, az erdőgazdálkodás és a fakitermelés, valamint a kereskedelem irányítása. A bér- és munkaügyi kérdésekben számos döntés illette. Átvette a fiskális korábbi birtokigazgatási munkakörét is, a pénztárkezelés ellenőrzésében hasonlóan jelentős szerephez jutott. Legfelső szinten döntött a munkások és alkalmazottak élelmezési és egészségügyi ellátásának kérdéseiben. Alatta tevékenykedtek a massák és hámorok igazgatói, számuk a kezdeti három főről később feltehetően két főre csökkent. Az inspektor az 1817-1827-es évek között — számtartő (Buchhalter) hiányában számadási tevékenységet is végzett. Az általa készített számadásokat a perceptor ellenjegyezte. A pénzügyi ellenőrzés tényleges feltétele mégis hiányzott, mert a perceptori és inspektori munkakörök nem határolódtak el élesen egymástól. Az inspektor meglehetősen nagy teljhatalmat élvezett. Súlya növekedett a vállalati igazgatásban, amit hivatalának, illetve tisztségének névváltozása is jelzett. Prefektusi cimet kapott, hivatala Prefektusi Hivatal lett. Az elnevezésbeli változás bizonyos munkakörök elhalásával járt együtt. A prefektus és a sáfárok között álló un. gondviselő direktorok kiiktatódtak a vezetésből. A prefektus ezentúl közvetlenül utasította alárendeltjeit: a vasműveléssel foglalkozó személyzetet. Tekintettel azonban arra, hogy a prefektus korábban pénzkezelési tevékenységet is folytatott, 1827-től, de főként 1830 után, vele szemben egyre nagyobb súlyt helyeztek az önálló számviteli munka megteremtésére. Ezt követően a prefektus a vasraktárakat csak igazgatósági tag jelenlétében ellenőrizhette, a munkások béréről, a fuvarozási ügyekről is csak a számtartóval közösen határozhatott. Sőt, ezen túlmenően 1830-ban a Rimái Coalitiő gazdálkodási és a negotiátiőből (vasnak árulásából) folyó tevékenységének szétválasztása érdekében Tiszttartőságot állítottak fel, élén a Gazdasági Fő Kormányzóval, aki alá a tiszttartó és a kasznárok tartoztak. Az 1830-as évek végén választották szét határozottabban a vaskészitési munkák irányításával és az erdőmesterek feladataival összefüggő tevékenységeket is. Az inspektorral azonos rangban állt a fiskális, bár ez utóbbi — tevékenységéből eredően — némileg szélesebb hatáskörrel rendelkezett. A fiskális képviselete ugyanis a részvénytársaságot a külső szervek irányában, mig az inspektor a belső, müszaki458