Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Koroknai Ákos: Egy feudáliskori részvénytársaság (Rimai Coalitio) szervezete és működése / 457–487. o.

-termelési-kereskedelmi vezetést tartotta kezében-, külső kapcsolatai szűkebb körre korlátozódtak. Az Inspektori Hivatal a vállalat felső szintű irányitő szerveként működött. Az inspektor őrizte a "kis pecsétet", melynek hiteles ereje nem, csak "tájékoztató" jellege volt. A vállalat irataira a fiskális tette rá a jogi érvényű pecsétet. Az ügyvéd vitte a peres ügyeket, járt el megyegyüléseken a részvénytársaság nevében, foglalkozott az úrbéres ügyekkel. Ő volt a "titok szekrény" őre, ő adta ki a végzéseket és utasításokat a tiszteknek, stb. A fiskálisi hatáskört az 1812-ben megalkotott szabályzat azonban csak nagy vonalakban állapitotta meg. Ennek következtében a vállalati ügyvéd a mindennapok gyakorlatában jóval több ügyben intézkedett, mint azt a számára készített szabályzat előírta. Mintegy két évtizeddel az 1812. évi szabályozás után, 1834-ben a fiskális hatáskörét — az alapelvek azonossága mellett — körültekintőbben határozták meg. Az uj szabályozásra az alkalmat a Rimái Coalitiő ügyvédjének halála szolgáltatta, A fiskális hatáskörét jelentősen kibővítették: feladatává tették, hogy az egyes gazdálkodási területek, azaz a vaskészités, az erdészet és a gazdálkodási (kereskedési és számviteli) szakágazatok önállóságára felügyeljen a hatásköri összeütközések elkerülése és a döntéshozatal egyértelműsége végett. Az általános felügyeleti szempont érvényesítésén kivül a fiskálisi instrukciók külön (első!) fejezete foglalkozott a részvénytársasági írásbeliség kérdéseivel. A vállalat ügyvédjének a közgyűlési és igazgatósági ülésekről részletes feljegyzéseket kellett készítenie, majd azok alapján 15 napon belül a jegyzőkönyveket irásba kellett foglalnia, az ülés résztvevőivel hitelesíttetnie, végül számukra a hiteles másolatot kiadnia. Az ügyvitel hivatalos nyelve a korábbi magyar, latin és szlovák nyelv helyett a magyar lett. A magyarul nem tudók számára mégis megmaradt a lehetőség az idegennyelvű beadványokra, de ezekre a válasz már magyar nyelven készült. A vállalati ügyvitel további megszilárdítását célozta a fiskálisi instrukció második fejezete, mely "a levéltári rendszabályokról" szólt (az erre vonatkozó rendelkezéseket Jenéi Károly a Levéltári Hiradő 1959. 3-4. sz. 160-161. lapján közölte). A rendszabályok pontosan meghatározták az iratok lajstromozási, elhelyezési, őrzési és csoportositási rendjét* intézkedtek a másolatok kiadásának módjáról és főképpen a számadások, ill a számadási bizonylatok megőrzéséről. Az intézkedések folytán a fiskális a vállalati Írásbeliség letéteményese, középponti alakja lett. A jogok biztosítása iránti igény magyarázza meg azt, miért kerültek az ügyvédi rendtartás fejezeteinek élére az írásos ügyvitellel, a lezárt akták archiválásával kapcsolatos rendelkezések. A vállalati Írásbeliség jelentőségének felismerésére, az ezzel összefüggő munka megbecsülésére vall az az 1834. évi igazgatósági határozat is, mely szerint a Rimái Coalitiő igazgató választmánya a levéltár részére elkülönített szobában tartja üléseit. Ennek falát a vállalat vezető személyiségeinek, elnökeinek arcképeivel kell díszíteni. Az igazgatósági ülés termét, azaz a levéltár helyiségét vasajtóval szerelték fel, az ablakokat vaslemezekkel borították. A vállalati írásbeliség kérdéseinek tisztázása után tért rá a rendtartás a fiskálist közvetlenül érintő ügyvédi-ügy eszi feladatok részletezésére. Az ügyvéd munkája továbbra is a perek vitelére, a vállalat képviseletére összpontosult. A szabályzat nyomatékosan kiemelte, hogy az ügyvéden kívül a tiszti kar egyetlen tagja sem kezdeményezhet pert. Hangsúlyos szerephez jutott a fiskális a vállalati birtokok, jószágok és különféle vagyonjavak terén. 0 kötötte a szerződéseket, szerzett érvényt a bennük foglalt határozatoknak, ügyelt végrehajtásukra. Évente ellenőrizte a Rimái Coalitiőhoz 459