Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Iványosi–Szabó Tibor: Az oktatásügy megindulása a felszabadult Kecskeméten, 1944–1945 / 29–56. o.

alakulásának is. A későbbi változások túllépnek témánk választott keretein, igy azokat követni nem tudjuk. (90) Bár a rendelkezésünkre álló adatok töredékesek, mégis sok hasznos információt közölnek. 1945. január 2-án a polgári fiu és leányiskolában a tanárok száma összesen 8, A polgári fiúiskolában a felszabadulás előtt 13 tanár volt, 1945. júliusában csak 8 tanár működött. A csökkenés 39% volt. Az osztályok száma viszont csak 25%-os viszszaesést mutatott az év végén. (91) A létszám viszont az előző évinél mindenütt alacsonyabb maradt. így a tanulókkal való intenzivebb foglalkozás lehetősége is valamelyest ellensúlyozta a csonka és mozgalmas tanévet. Az Egyesitett Gimnázium és a két tanítóképző "tanári karának" kezdő létszáma január 2-án, amikor az Egyesitett Iskolákból az utóbbi kivált, 13 fő volt. Mivel egy épületben voltak, a kölcsönös segítség nem jelentett gondot. (92) Ez az együttműködés sem tette lehetővé, hogy ettől az időponttól kezdve biztosítani tudják a szaktanári ellátottságot. Átmenetileg néhány kisegítő tanár alkalmazása vált szükségessé. Budapest felszabadulása után még február folyamán hét gimnáziumi tanár tért vissza. Az ország felszabadulását követő hetekben egy ujabb hullám érkezett: 9, illetve 5 fő. (93) Ezek után a tanárhiány gyakorlatilag megszűnt, de teljesen kialakult és elkülönült tanári karról az év végén sem beszélhetünk. Az iskolában 12 tanulócsoport végzett. Mind a csoportok száma (előző évben összes 28), mind az egyes osztályokon belüli létszám jóval kisebb, mint 1943-44-ben. így a kisebb létszámú testület is biztosíthatta az oktató és nevelő munka akkor lehetséges szintjét. A Tanítóképző tantestületének alakulása a tanév végéig tart. A kényszerű együttműködés itt ellentmondásosabb, mint a gimnáziumban. A belső - vallási - feszítő erők a tanév közvetlen befejezése előtt szétválásra késztette a két intézetet. A tanárok visszatérésének üteme itt is hasonló volt, ming a gimnáziumban, igy a tanév utolsó hónapjaiban a kisegítő tanárokat sorra felváltották a szakemberek. A kereskedelmi iskolák testületének alakulása csak részben tért el az első kettőtől. Január 2-án 8 fővel kezdtek, igaz, közöttük volt két kisegítő tanár is. Április 2-án különváltak, de itt az ok a tanulók megnövekedett létszáma volt. Igen érdekes, hogy mindkét iskolában már 1943-44-ben az óraadók száma csaknem elérte az állandó tanárok számát. Ezért e rendkívüli tanévben a sok óraadó ezekben az iskolákban nem is lehetett feltűnő, rosszabbodást alig jelentett. Az már sokkal inkább, hogy a kereskedelmi fiúiskola 9 "törzstagjából" nem kevesebb mint 5, tehát a testület több mint fele, csak érettségivel rendelkező "szaktanár" volt. E tekintetben tehát minden más középiskolánál rosszabbul álltak. A tanárok visszatérése, illetve leigazolásuk ebben az intézetben ment legvontatottabban. (94) Összegzésként rögzítenünk kell még a következőket: a középiskolai tanárok nagyobb számban menekültek távolabbi terűletekre, mint a tanítók; jóval lassabb ütemben tértek vissza; a szakemberellátottság az egész tanév folyamán kisebb-nagyobb gondot okozott a középiskolákban; képesítés nélküli nevelő az elemi iskolákban nem jutott szerephez, sőt több tanitő óvodában, napköziotthonban működött, míg a középiskolák közül egy sem tudta hosszabb-rövidebb időre mellőzni frissen végzett tanítványaik közreműködését; ez a "közreműködés" a kereskedelmi fiúiskolában az egész év során nagyarányú volt. Az elemi iskolákban a megfelelő szakemberellátottság révén nem jelentett gondot az egyes tantárgyak tanítása. 45