Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 3. szám - Hajdu Lajos: Írás, könyv, értelmiség: gondolatok Jakó Zsigmond tanulmánykötetéről / 435–448. o.

Domokos stb.) működésére, humanista kapcsolataira, könyvtárépitő munkásságára vonatkozó adatok, itt a szerző kevesebb alkalommal kényszerül hipotézisek felállítására. Munkája e részében Jakó mesterien mutatja be, hogy a székesegyházi könyvtár történetében hogyan váltogatták egymást a pangás, majd az ugrásszerű fejlődés és visszaesés időszakai, "aszerint, hogy többen vagy kevesebben adták át megőrzésre és emlékezetük megörökítése végett legkedveltebb szellemi munkaeszközeiket, vagy pedig valamelyik főpap saját érdekében megdézsmálta-e a közös könyvtárat". De példamutató az is, ahogy a könyvek (pl. a Vitéz János-féle könyvtár egyes darabjainak) vándorút ját nyomon kis éri. A másik hivatkozott tanulmány (A székely udvarhelyi Tudományos Könyvtár története) Jakó alkotómódszerének másik jellegzetességére kitűnő példa, arra, hogy egy népe alázatos szolgálatát és tanítását vállaló tudós számára nem elegendő általánosságban hangoztatni valamely feladat elvégzésének fontosságát és hasznosságát, azt is be kell mutatnia: a kutatónak hogyan kell — a geológushoz hasonlóan — értékelnie az egymásra rakódott "könyvtártörténeti rétegeket". Ezért nemcsak azt érteti meg az olvasóval a szerző, hogy a kultúra terjedésével ("demokratizálódásával") lépést tartva mikor, miért és hogyan léptek egyes vallási vagy nemzeti közösségek iskoláztatásának illetve művelődésének támogatói közé a fejedelmek után a főranguak, nemesek, városi polgárok és egyéb közrendűek (elsősorban a nép sorai közül kikerült értelmiségiek), hanem azt is, hogy miről vallanak a kollégiumra hagyott vagy általa megszerzett külön tékák, de néha az egyes könyvek is. Időrendben először Tolnai Fabricius István könyvtárának egy része (84 kötet) került a kollégium birtokába, egy világot járt — Hollandiában és Angliában tanult — széles látókörű, sokoldalúan képzett (orvosi és teológiai diplomával rendelkező, a kolozsvári kollégiumban filozófiát és teológiát oktató) professzor szellemi fegyvertára, amely uj eszméket (a puritanizmus tanait) közvetített Erdély részére. E hagyaték angol szótáraival és nyelvtanaival lehetőséget adott arra, hogy a tanulók közvetlen forrásokból megismerhessék az első európai hatású, győztes polgári forradalom eszményeit. Jakó kronológiai rendben haladva végigviszi az olvasót a könyvtár gazdagodásának minden fázisán, mindenütt hangsúlyozva a támogatók, igy Árva Bethlen Kata és bibliofil mágnáshölgyekből álló társaságának, valamint Bod Péternek és Málnási Lászlónak — a XVIII. századi magyar művelődés fároszainak — érdemeit a kollégium szellemi fegyvertárának (könyvtárának) gazdagításában. Közben azonban rámutat arra is, hogy a Gyulay (Klára)-téka, mint az első fennmaradt női gyűjtemény, kb. 150 kötetével, miképpen árulkodik eredeti gazdája szellemi érdeklődésének, lelki világának fejlődéséről és gyakorlati érdeklődéséről. Utóbbira tanúbizonyságok a különféle szakács-, virágkertészeti és énektanulási könyvek, nemkülönben a gyakorlati tanácsadó-munkák: miképpen kell gyümölcsleveket, olajokat, orvosságokat stb. ... házilag elkészíteni. Az ilyen müvek (amelyeket gyakran deákkal másoltatott le, mert a könyvet eredetiben nem tudta megszerezni) nagyon jól megfértek a nagyasszony polcain a vallási, egyháztörténeti, történelmi munkákkal, vagy a korabeli szépirodalom köteteivel. Ugyanezen irodalom- és könyvbarát körhöz tartozott Korda Zsigmondné Nemes Júlia is, aki szintén a kollégiumra hagyta könyvtárát: ez abban különbözött Gyulay Klára tékájától, hogy idegen (német és francia) nyelvű könyvek is voltak benne*, a gyüj tés fő területét az élő, kortársi irodalom, a friss szellemi táplálék képezte, gazdája — a könyvek tanúsága szerint - a zene iránt is érdeklődött és példaképétől (Árva Bethlen Kata) eltérően nem zárta ki érdeklődési köréből a katolikus irodalmat sem. 445