Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Iványosi–Szabó Tibor: Az oktatásügy megindulása a felszabadult Kecskeméten, 1944–1945 / 29–56. o.

A belterületi iskolák korábbi nevelői 68%-ban a tanév végéig munkába álltak. A tanitői ellátottság az előző tanévekhez viszonyítva 90%-os. A távollevők fele hadifogoly, katona, halott, nyugdíjas vagy más iskolában dolgozott. (87) Figyelemre méltó, hogy mindössze egyetlen és nagyon kis létszámú iskolában nőtt számottevően az egy tanítóra jutó tanulók száma (állami elemi — kisegítő — fiúiskola). Az iskolák 40%-ánál feleannyi tanuló sem jutott egy tanítóra, mint korábban. A népiskolák 80%-ánál az egy tanítóra jutó létszám számottevően alacsonyabb mint korábban. Ez a kényszerből adódó átmeneti javulás feltétlenül segítette a mostoha viszonyok okozta hátrány ellensúlyozását. Az sem elhanyagolható, hogy a más területről menekült és beosztott tanítók mind képesítéssel és jelentős gyakorlattal rendelkeztek. A pusztai iskoláknál e téren sem szolgáltathatunk ennyire egyértelmű adatokat. Mégis a 28 állami külterületi népiskola rendelkezésünkre álló adatszolgáltatása lehetővé teszi, hogy a többiekre is megalapozottan tudjunk következtetni. A 28 iskolában 76 nevelő tanított. Közülük katonai szolgálatot teljesített 17, 1944. októberében elmenekült 35 tanitő. Nem menekült el 24 (40%!). (Ha hihetünk e kimutatásnak, nemcsak a tanítók, hanem a tanyai lakosság kiürítési parancsra tett reakciójára is következtethetünk!) 1944. novemberében munkába állt 9 fő decemberben munkába állt 8 fő 1945. januárjában munkába állt 6 fő februárban munkába állt 8 fő április 4-ig munkába állt 10 fő 1945. augusztus 13-ig nem tért vissza 19 fő. Az 1943-44-ben megválasztott 76 tanitő közül 1945. augusztus 13-án dolgozott 53. Más országrészekből, magyar lakta területről menekültek közül beosztott tanitő 12 fő, összesen 65 fő. A tanitői ellátottság ezen iskolákban 85%-os. Igen sokat mond még az a korábban emiitett közlés is, mely szerint a sok tucatnyi iskolából mindössze kettőben (Szentkirály és Nagybugac) nem állt rendelkezésre tanitő. De ebbe a két iskolába is irányítottak szakképzett tanerőt még a tanév befejezése előtt. (88) Mivel ezek az iskolák átlagosan 1-2 tanerős intézetek voltak, a tanító-tanuló arányban romlás itt sem következett be. Sőt átmenetileg ezeken a területeken is komoly javulás történt. A tanév végén csak hét üres állás volt. Kettő nyugdíjazás, öt lemondás révén ürült meg. (89) Ezúttal nem térünk ki arra, hogy a lelkesedést mennyiben motiválta a korábbi évek munkanélkülisége, vagy a jövőtől való aggodalom. Arra sincs itt lehetőségünk, hogy pontosan kimutassuk, a végzett munkát milyen arányban honorálták a fenntartó hatóságok. E téma is külön tanulmányt igényelne. A középfokú- és a középiskolákban az összetettebb képzés, a rendkívüli viszonyok között szervesebb és többrétű együttműködést tett lehetővé és szükségessé. Ezek között az iskolák között az együttműködés olyan nagyarányú volt, hogy a szétválasztás és ennek alapján az egyértelmű "táblázatkészités" kockázatos. A kölcsönös besegítés szinte hetenként módosult. A tantárgyfelosztás és az órarend a szeszélyesen változó viszonyoknak megfelelően alakult. Ritka kivételnek bizonyult az a hét, amely nem hozott eltérést az előzőtől. Az egyes hónapok hozzávetőleges állandóságáért pedig egyetlen igazgató — illetve távollétükben mb. igazgató - sem vállalt felelősséget. (Mellesleg szinte minden iskolaigazgató, hazatérése után, különféle attrakció révén - ha átmenetileg is — visszaszerezte a maga "trónját". Ezen küzdelem lecsapódása szerves része volt az országosan kibontakozó ellentétes irányú politikai törekvések pillanatnyi 44