Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - IRODALOM - Vass Előd: Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. Békéscsaba, 1976. / 382–384. o.

a cimer egyediségét a várost mintegy "beszélő cimerként" szimbolizáló rózsák és a mellettük megtalálható félhold figura adja. E cimer ismertetése után Püspöki Nagy részletezi a XX. sz. közepéig használatban volt valamennyi városi cimert, megmagyarázva a cimerváltozások okait is. Püspöki Nagy Rozsnyó város cimerének felujitásakor ehhez a legősibb, igen kifejező cimerrajzhoz tért vissza. Az uj cimerben a reneszánsz pajzs kék mezejében láthatók a fentebb már emiitett arany szinü cimeralakok. A cimer szimbolikájához a korábban már említetteken kivtil annyit kell még hozzáfűzni, hogy a félhold az ezüstnek — a rozsnyói bányák legfőbb termékének - jelképe. Püspöki Nagy Pétert e két tanulmánya alapján a heraldika avatott szakértőjeként ismertük meg, akinek munkái nem csak hasznosak, de további értékes kutatásokra is ösztönöznek. Szögi László Ctipe* Antal: BÉKÉS MEGYE ÉLETE A XVI. SZÁZADBAN Forráskiadványok a Békés megyei Levéltárból 7., Békéscsaba 1976, 93 1. A Békés megyei helytörténeti kiadványok 1967 óta egymás után megjelenő köteteit már eddig is országos érdeklődés kisérte. A szerzőnek 1972-ben Dobó István életéről és tevékenységéről irott első könyve is hasonló érdeklődést váltott ki. Most a második könyvének témaválasztása is, a XVI. századi források kutatása melletti elkötelezettségét bizonyitja. Ez az elkötelezettség a könyvet első látásra átlapozva a korábbi érdeklődést ismét igazolta. Az olvasó a Békés megyei társadalmi és gazdasági viszonyokról a XVI. századi felhasznált források alapján jó áttekintést kap. Békés megye XVI. századi történetének rövid áttekintése során, a gyulai vár helyzetével, s kapitányaival ismerkedhetünk meg. A következő oldalakon a XVL sz. települési viszonyok bemutatására, azok egykori forrásait a megye mai területére készített feldolgozásokban tárja fel. Békés megye XVI. századi 3 mezővárosa és 64 faluja közül a legnagyobb Gyula is csak eca. 3 000 fos lakossággal rendelkezett. A falvak megoszlása az adóköteles porták szerint 1552, 1556 és 1562 években megmutatja, hogy a legtöbb falu 10-15-20 portával rendelkezett. A települések növekedését a rendkívüli változékonysággal, a lakosság menekülésével magyarázhatjuk. A lélekszám pontos kiszámításának nehézségét előre bocsátva, a szerző megállapítja: "... a megyében az 1550-64 közötti összeírások szerint megyénkben mintegy 3000-3300 család élt, ennek alapján a lakosság számát 15 000-17 000 főre becsülhetjük...". A lélekszám kiszámításánál a történeti statisztikában mindeddig hagyományosan használatos ötös szorzószámot alkalmazza egy kiscsaládra, de megemlíti: az esetleges adómentesség, s a mezővárosok más társadalmi viszonyai, a lakosságszám megállapítását megnehezítik. Az 1563-64. évi portaösszeirás az adómentességet élvező telkeket is felvette. A 65 települést tartalmazó összeírás szerint Békés megyében 2323 adóköteles porta volt. A szokásos átszámítási mód, az egy portára 3-4 család feltételezését a szerző elveti. A megye legkülönfélébb területeiről összeválogatott 15 település portaszámát 382