Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - IRODALOM - Szögi László: Püspöki Nagy Péter: Dunaszerdahely város címere. Dunaszerdahely, 1970. Rozsnyó város címere. Bratislava, 1973. / 380–382. o.

sincs". A figura legfeljebb akkor kerülhetett volna bele az uj címerbe, a heraldika szabályai szerint, ha a város az ő nevét viselné. A szerző egyébként valószínűnek tartja, hogy az emiitett cimert "a múlt század heraldikai buzgalmából fakadó alkotások közé" lehet sorolni. Püspöki Nagy a város uj címerének megalkotásánál úgynevezett beszélő cimer készitésére törekedett, olyanra amelynek "heraldikai jelentése megközelítően vagy teljesen azonos a város nevével. Ennek megfelelően az általa tervezett uj cimer szakleírása a következő: "Hasított pajzson a jobb mező ötször kék arannyal osztott, a bal vörös mezőben a szerda nap arany jelével (a Mercuriusi jegy)." A tervező által választott szimbolika igen találó. A cimer jobb mezejében kialakult hat vágás a hat kisebb településből egyesitett Dunaszerdahely részeit jelenti. Az arany vágások a gabonatermelésre, a város legfontosabb mezőgazdasági termékére utalnak. A kék vágások Püspöki Nagy szerint a Duna szimbólumai. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szerző itt eltér attól a heraldikai gyakorlattól, amelyhez egyébként igen helyesen ragaszkodik. A folyók szimbolikája ugyanis - legalábbis a történelmi Magyarország heraldikai szokásai szerint — az ezüst pólyák ill. vágások. E helyett alkalmazza Püspöki Nagy a kék szint. A cimer bal mezejében levő Merkúr jegy viszont valóban találóan a szerdai nap szimbóluma. Rozsnyó város címerével kapcsolatban Püspöki Nagy Péternek az előbbitől eltérő feladatot kellett megoldani, mivel itt nem uj cimer alkotásáról, hanem egy régi, nagy hagyományokkal rendelkező történelmi cimer felujitásáról volt sző. A városi címerek felújításánál a történeti hagyományok mellett a legfontosabb heraldikai alapelveket is figyelembe kell venni, amelyek közül a szerző különösen felhívja a figyelmet a megkülönböztethetőség, s a jellegzetes alakítás elvére. Püspöki Nagy e kötetének elején is a tőle megszokott szabatossággal határozza meg a városi címerek felújításával kapcsolatos heraldikai szabályokat kimondva hogy, "egy meglévő helyes és ismert történelmi cimer esetében uj cimert csak akkor alkothatunk, ha a régi cimer nem felel meg a megkülönböztethetőség elvének." A városi cimer felújításához a szerző természetesen itt is elvégezte a szükséges kutatásokat, feltárva Rozsnyó nevének eredetét, s a város címerének különböző variánsait. Rozsnyó neve egy 1291-es adománylevélben tűnik fel először Rosnobana néven. A név eredetével kapcsolatban a szerző Rozsnyó német nevéből (Rosenau) kiindulva a rózsaliget, rózsás rét értelmezést fogadja el. Ez az álláspont annál inkább elfogadható, mivel valószinüsithető, hogy e felvidéki bányaváros első lakói német telepesek voltak, s a város — mint ezt Püspöki Nagy bizonyítja — a XIII. sz. végéig királyi birtok volt, s csak III. Endre adományozta az esztergomi érsekségnek. Ekkor még természetesen nem városi rangú a település, ezt a jogállást bizonyíthatóan legkorábban 1423-ban szerezhette meg Rozsnyó, mikortól az esztergomi érsekség mezővárosa. A város életében egyik legfontosabb korszakhatár az 1776-os esztendő, amikor Rozsnyó az egyik újonnan szervezett római katolikus püspökség székhelye lett. Püspöki Nagy Rozsnyó jogállása változásainak ismertetése után, kimerítő részletességgel és pontos tudományos apparátust felvonultatva tárgyalja a város címerének forrásait, s ezt követően adja e források tudományos kritikáját. Könyvének e fejezetei különösen jól sikerültek s példamutatóak a hasonló témák iránt érdeklődő kutatók számára. Rozsnyó város pecsétjének első lenyomata egy 1488-ből való oklevélen maradt meg. E pecséten látható a város legősibb címerének rajza, amelyet "egyedi megoldásával kimagasló kompozíció" jellemez. A címerben három rózsa övez két keresztbe tett bányászeszközt, ekét és kalapácsot egy félhold kíséretében. Az ék és kalapács mint bányász szimbólum más bányavárosok címereiben is megtalálható volt, 381