Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - IRODALOM - Farkas József: Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1976. / 366–369. o.

gálódása elsősorban a Ratio Educationis kibocsátásának évtizedére terjed ki. A szerző négy megyebeli összeírást, az 1770, 1773, 1774 és az 1777-est használta fel, megmutatva hogyan lehet a "száraz" összeírások anyagát beszédessé tenni. Munkájának elkészítéséhez az OL és SmL anyagai mellett jelentős egyházi anyagot is átnézett, de jelentősen támaszkodott a korabeli és későbbi feldolgozásokra is. Vizsgálódása kiterjedt a népoktatás vallásfelekezeti, anyanyelvi és területi problematikáira, a tanitőellátottságra, általában a korabeli oktatás színvonalára, hatékonyságára. Mondanivalóját számos táblázat készítésével tette szemléletessé. Következtetései meggyőzőek, ugyanakkor a rendelkezésére álló számsorok hiányosságai, nem teljes megbízhatóságai nem késztették nagyobb óvatosságra a szerzőt, bár ezt a kérdést sikerül alapvetően helyére tenni, néhány következtetése mégis spekulatívnak tUnik. így pl. a dunántúli és az alföldi megyékre vonatkozó, csupán a gyermeklélekszám és tanítók számából levont következtetése. Elég itt saját adataira hivatkozva annyit megjegyezni, hogy Somogy megyében az 1772, 1777-es adatok birtokában kimutatott gyermekszám 51 554, mig az 1789-es adatok szerint az iskolakötelesek száma csupán 5402 volt, ebből is csupán 1411 fő mutatható ki, akik iskolába jártak. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy a protestánsok körében az iskolába járás aránya másfélszerese volt a katolikusoknak, mindezen adatokból következően nyilvánvaló, hogy a jelentősebb protestáns befolyású alföldi megyék összehasonlításához nem elegendő és hibás az egy tanítóra jutő gyermeklélekszámből kiindulni. A tanulmányok sora mezőgazdasági témával foglalkozik: Bencze Géza: A somogyi Kapós mente gazdálkodása a XIX. század első felében és Tóth Tibor: Az ipari növények termesztése a századforduló megyei uradalmában. Bencze Géza munkája a Kapós völgyének 16 községével foglalkozik, bemutatja a terület szántóföldi, rét- és legelőgazdálkodását, egyúttal betekintést nyújt az ottani gazdasági és társadalmi viszonyokba is. A tanulmány legkimunkáltabb része az állattenyésztéssel foglalkozik. A szerző széles szakirodalomra és levéltári forrásra támaszkodva irta meg munkáját, a munka mégis a forrásbázis szélesítésével lehetett volna teljesebb. Tóth Tibor szűkebb területet Ölel fel és kedvezőbb forrásokra támaszkodva valósítja meg a munkája címében kitűzött feladatot. Szemléletesen mutatja be egy tőkés gazdálkodás viszonyai közé került nagybirtok ipari növények termesztése terén elért eredményeit. Az ipari növényeken belül is fő helyen szereplő cukorrépa-termelés kifizetőségét mutatják a táblázatokból vett adatok, 1894- 1895-ben az uradalom 233,75 kh-on termelt cukorrépát 19,011 q bruttó termést elérve 11 817 K tiszta jövedelemre tett szert. 1912-1913 években pedig már a vetésterület 412,50 kh, a bruttó termés 74 084 q és a tiszta jövedelem pedig 82 824 K volt. Igazgatástörténeti témát (Az osztatlan tulajdonban levő paraszti erdőbirtokok igazgatása az állami felügyelettől az állami kezelésig) dolgozott fel Takács Éva. Az 55 oldal terjedelmű munka 44 oldala táblázatos ismertetésből áll, a táblázatok döntő többségét az 1899 és az 1933-as adatok szerint az állami kezelésbe átvett erdők és kopár területek megoszlását tartalmazza. A táblázatok, ha feleslegesen nagy terjedelemben is, de jól érzékeltetik az állami kezelésben levő erdőbirtokokban 1899 és 1933 között végbement változást. Néhány esetben azonban az 1933-as felmérés adataiban is szereplő 1899-ben állami kezelésbe vett erdők adatai nem egyeznek az 1899-es felvétellel, kár, hogy a szerző nem adta ennek a magyarázatát. A munka érdemi része az igazgatástörténeti, amit jól oldott meg a szerző. Szili Ferenc: Hadifoglyok az első világháború idején a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári cukorgyárában és bér uradalmában c. munkájában egy kevésbé 368