Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - IRODALOM - Farkas József: Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1976. / 366–369. o.

egész sorozatot figyelembe véve, nem csupán a nagy értékű forrásanyag magyar nyelvű közzétételében van, hanem a levéltáros magasszintU szakmai munkáját is hozzáteszi a közleményhez. Fontos ismereteket közöl a középkori hiteleshelyek működésével kapcsolatosan, konkrétan a Szent Egyed monostor hiteleshelyi funkciójáról adott áttekintésével. A konvent 1497. május 14-én a szlavóniai nemességhez intézett levele kapcsán képet ad annak igazgatási működéséről, a korabeli ügyintézés történetről. A szerző a rendkívül értékes bevezető után 11 darab oklevélkivonatot közöl. Ezek zöme Zápolyai István nádor és konvent közötti levelezéseket tartalmazzák. A forrásközlés szakszerű, azonban az olvasóban, de különösen a kevésbé beavatottakban hiányérzés támad a nem kivonatolt részek iránt. Talán helyesebb lett volna a hivatkozások során ezekre is utalni. Ilyen részbeni utalás csupán a 42. oklevél esetében történik. A Rákóczi évforduló kapcsán Bánkuti Imre 132 dokumentumot közöl a kurucok első dunántúli hadjárata történetéből. A dokumentum-közlésnek ez csupán az első része, amely a hadjárat 1704. január 11. — március 21. közötti eseményeit tekinti át. Az általa közölt iratok legnagyobb részét a Károlyi-család levéltára tartalmazza. Az OL mellett elsősorban az OSZK Kézirattárából és dunántúli levéltárakból kerültek ki az összegyűjtött dokumentumok. A bemutatott források sokszínűen érzékeltetik a megindított hadjárat mozzanatait, gondjait. Képet adnak Dunántúl lakosságának magatartásáról és bizonyos mértékben a tájegység gazdasági, társadalmi képéről is. A dokumentumokat közzétevő Bánkuti Imre hasonló cimen már egy terjedelmes tanulmányt jelentetett meg, (Értekezések a történeti tudományok köréből. Budapest, 1975. 78.) igy azon ritka esettel állhat szemben az olvasó, hogy összevetheti a tanulmányt, annak legjelentősebb forrásaival. Ezen összevetés nem lehet e helyen feladatunk, csupán annak az elismerő nyugtázása, hogy a szerző hasznosan kamatoztatta ismereteit a dokumentumok közlése során. A szükséges szövegmagyarázatok mellett eligazít a korabeli települési viszonyok között, felvilágosit a forrásokban szereplő személyek zömének kilétéről, megjelölve, ahol ez kívánatos, az információi forrásait is. A dokumentumok közlője, hivatkozva a már megjelent terjedelmesebb tanulmányára, e helyen mellőzi a hosszabb bevezetőt, indokai kézenfekvőek. Szükséges lett volna azonban a válogatás szempontjait, a kronologikus közlési forma indokait, valamint a másolatokban fennmaradt és csak kivonatok formájában meglevő dokumentumok forráskritikai elemzését is megadni. Mindezek a bevezető hasznára válhattak volna. Aktuális témát dolgoz fel Bendefy László: Mikoviny Sámuel Somogy megyei térképei c. közleményében. Bél Mátyás kéziratai az egyre intenzivebbé váló helytörténetirás érdeklődési körébe kerültek, igy igen hasznos az az információ, amelyet a szerző Bél geográfiai müvének jeles térképkészítőjéről, Mikoviny Sámuelről és térképeinek sorsáról elmond. A munka érdemi része természetesen a fennmaradt Somogy megyére vonatkozó térképek ismertetésével foglalkozik. A munka külön érdeme, hogy felszinre hozza a térképeknek a történeti földrajz számára megőrzött mondanivalóját, miközben a szerző beható forráskritikai munkát is végez és az olvasó számára is hitelesen bizonyítja az eredetiséget, ill. más esetben, mint pl. Kaufmann térképnél Mikoviny alkotását, mint forrást. Kanyar József ismét művelődéstörténeti tanulmánnyal jelentkezik, ezúttal a népoktatás két évtizedének az áttekintésére vállalkozva jelentősen járul hozzá a témakörben oly elhanyagolt terület megismertetéséhez. (Az alsófoku népoktatás Somogyban (1770-1792) Kanyar József tanulmánya nem csupán Somogy megyén túli dunántúli kitekintésével, hanem témaválasztásával is országos érdeklődésre tarthat számot. Vizs367