Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Iványosi–Szabó Tibor: Az oktatásügy megindulása a felszabadult Kecskeméten, 1944–1945 / 29–56. o.

Az újjászerveződő közigazgatás a felnőtt lakosság nagyarányú közmunkakötelezettsége miatt egy ideig kénytelen volt igénybe venni a 8-14 éves gyerekeket minimális arányban küldöncszolgálatra. (43) Ezt Frigyesy Ferenc népművelési titkár a polgármesternek küldött december 26-i jelentésében kifogásolta is. (44) Ezután hasonló igénybevétellel nem találkozunk. Az egyes iskolák tanulói egyébként előbb is, és később is gyakran kivették részüket az iskolák költöztetéséből és a kulturális javak megmentéséből, fűtőanyag beszerzéséből és szállításából stb. (45) Ezzel is hozzájárultak az uj élet megindításához. Lényegesen súlyosabban fenyegette a gyerekek morális hanyatlását az iskolakerülés. A züllés fő veszélyét pedig a még januárban is jelentős számban levő gazdátlan házakban való kutakodás képezte. (46) A szovjet katonai parancsnokság az első perctől kezdve tőle telhetően támogatta a normális életfeltételek kialakulását. I. számú parancsa is a kábultság, a súlyos veszteségek feletti gondokon való urrálevést segítette. A katonásan tömör megfogalmazásban az iskolák és a kulturális intézmények helyreállítása és beindítása is kiemelt hangsúlyt kapott. (47) A lakosság mesterségesen felfokozott félelme lassan csitult. A megszokott környezet, a hátrahagyott ingóság és a lakásért való aggódás fokozatosan visszatérésre késztette az embereket. A visszaáramlás ütemét a következő táblázat érzékelteti: (48) Időpont Belterület Külterület Összesen 1944. XII. 17. 19 303 9 770 29 073 1945. I. 8. 21 194 23 056 44 250 1945. I. 18. 21 579 33 554 55 133 1945. II. 4. 22 742 34 335 57 057 1945. II. 7. 23 272 34 522 57 794 1945. II. 16. 24 047 36 097 60 144 1945. ni. 7. 25 411 37 131 62 542 Az elemzést ezúttal mellőzzük. A tájékoztatás teljesebbé tétele érdekében viszont még jelezzük, hogy Kecskemét kül- és belterületének összlakosa a város kiürítése előtt 87 269 fő volt. (49) A lakosság létszámának növekedése egy sor problémát vetett föl. Az alighogy szerveződő közigazgatási szervek nagy gondot fordítottak a napközi otthonok létrehozására. Itt a gyerekek egyrészt fűtött környezetben lehettek és megkapták a minimális táplálékot, másrészt a felügyeleten tul rendszeres és szakszerű foglalkozásban is részesültek. November végétől sorra futottak be a körzetvezetők jelentései, melyekből megtudjuk, hogy a napközi otthonok szervezéséből a tanitők is kivették részüket. A mesedélutánokon tul, Lengyel Gyula és Vásárhelyi Zoltánné közreműködésével énekzenei oktatásra is sor került. (50) A tankötelesek közül a napköziotthonok, érthetően, kevés gyerek számára nyújthattak még átmenetileg is kielégítő foglalkozást. Ezért a különféle szinten történő 36