Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Iványosi–Szabó Tibor: Az oktatásügy megindulása a felszabadult Kecskeméten, 1944–1945 / 29–56. o.

szervezett iskolai foglalkozás feltételeinek megteremtése szinte a felszabadulás másnapján felvetődött. Néhány spontán vállalkozás minden bizonnyal megelőzte a szervezett oktatómunka kibontakozását. A Csokonai utcában Hatvani Lajos, Mester István és Csiszár Albert tanárok "nyitottak" iskolát. (51) Welter Dániel "Szabadság, reménykedés" c. cikkében ad hirt arról, hogy Felber (Gerinczi) György Hetényegyházán, Tóth Dezsőné Kisnyirben kezdte meg e napokban a tanitást. (52) Az iskolák újjászervezésének első lépéseiről Frigyesy Ferenc a kővetkezőképpen számol be: "A város lakossága a kényszerkiürités következtében elmenekült, vagy a közeli pusztákba húzódott ki. November .első napjaiban családommal én is visszaköltöztem a városi lakásomba. November 11-én munkára jelentkeztem Kecskemét város akkori polgármesterénél, akitől a kecskeméti iskolaügyek újjászervezésére és a tanfelügyelői ügykör ellátására kaptam megbizást. Még aznap hozzáláttam alkalmas épületek kiszemelésére és tanerők felkutatására, melynek eredményeképpen november 17-én Írásban tettem jelentést az iskolák újra megkezdésére. Két épületet szemeltem ki iskolai célra: az egyik a Batthyány utca 23. szám alatti Hammerschmidt ház, amelyet az oroszok még napokkal előbb hangversenyteremnek használtak és nagyon sok összehordott szék volt ott együtt, ebben akartam az elemi iskolát megnyitni, a másik épület a Damjanich utca 13. szám alatti ház lett volna, amelynek iskolává történő berendezése után a középiskolákat nyitottuk volna itt meg. Az elgondolás szerint ezek az iskolák lettek volna az első iskolamagvak, amelyek, ha benépesülnek, utána más kerületekben is uj iskolamagvakat létesítünk és igy épitjük ki városunk iskolaügyét. A polgármester utasítására nem a megjelölt épületekben, hanem az Okollégiumban kezdtük meg a tanitást, igy volt ez célszerű, mert a közbiztonság csak a város közepében és a városháza közelében volt akkor még annyira megnyugtató, hogy a polgármester ide ajánlotta az iskolák megnyitását. Másnap november 18-án az Okollégium első emeletén két tantermet hoztunk rendbe (romokat eltakarítottuk, a szemétből az értékeket kiválogattuk, a padokat összehordottuk és elrendeztük, stb. stb.) M. Hajagos Mária, M. Lázár Juliánná, M. Gömöri Etelka, Frigyesy Ferencné, Gombkötő Klára és Radnai Antal tanerők, valamint 12 gyermek segítségével. A 2 tanterem közül az egyik az elemi iskolák —, a másik a középiskolák közös terme volt. A következő napokban ujabb és ujabb termeket kellett rendbehozni és elfoglalni, mert a tanulók tömeges jelentkezése megkívánta, hogy az elemi iskolát osztályokra tagoljuk, a középiskolákat pedig iskolafajonként szétválasszuk." (53) Ezek szerint Kecskemét oktatásügye a legkezdetlegesebb szervezeti formából sarjadzott ki újból. A rendkívüli körülmények között ismét befutotta fő vonásokban a fejlődés sok évszázados útját. Az "egyesitett iskolában" soha nem látott összetett képződmény alakult ki. Egy sor elemi iskola, a polgári iskolák és egy tucatnyi középiskola újjászületése történt itt meg két tanteremben néhány pedagógus közreműködésével. Ezt a különös alakulatot tekinthetjük a felszabadult Kecskemét első iskolájának, ahol az oktatási és a nevelési célkitűzések, a tárgyi és személyi feltételek szinte nullpontról kiindulva alakultak, rendeződtek, nyertek tisztultabb formát napról-napra. Ez a tagolatlan massza, amely kialakulásának pillanatában olyan képet mutatott, amelyik a XX. századi oktatásügyünk történetében aligha ismétlődött máshol meg, a számszerű növekedés hatására engedett a belső feszítő erőknek. A gyorsan burjánzó sejtek képzetét felkeltő intézménykomplexum nem sokáig maradhatott a város egyetlen iskolája. A város vezetősége szívós erőfeszítéseket tett, hogy minél több intézet nyissa meg kapuját. A fiatalsággal szemben érzett felelősségtudat mellett a tanítás lélektani 37