Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Iványosi–Szabó Tibor: Az oktatásügy megindulása a felszabadult Kecskeméten, 1944–1945 / 29–56. o.

A kültelki népiskolákban okozott kár (41) Az iskola jellege ''Az elpusztult Az iskola jellege épületek tantermek tanítói lakások Az iskola jellege száma 28 klilt. állami népiskola 36 31 46 kült. községi népiskola 7 4 Összesen: 74 43 35 A belterületi népiskolák szinte minden felszerelése elpusztult. A legtöbb helyen a könyvtár, a szertárak és a szemléltető eszközök csaknem nyomtalanul eltűntek. Apadok, szekrények, táblák, székek stb. károsodása legtöbb helyen 100%-os, vagy ahhoz közelálló volt. Értéküknek pengőben való meghatározása a rohamos infláció miatt keveset mond, ezért is mellőztük. A közép- és a középfokú iskolák közül egy sem tudott saját épületében maradni. A tanév során mindegyik több épületben is működött. Felszerelésükből csak töredékeket tudtak megmenteni. Érthető, hogy a polgármester a kárbecslések alapján kénytelen megállapítani, hogy "az iskolák rendbehozatalára a város saját erejéből nem lesz képes". Ezért államsegélyt kellett erre a célra kérni. (42) A város felszabadulásának közvetlen következménye az első hetekben "csak" a náci-nyilas hatalmi- politikai szervezet felszámolása lehetett. Az ellenforradalmi rend összeomlása csak a lehetőségek fokozatos kibontakozódását hozta magával. Az uj, a demokratikus közrend és közszellem kialakítása hosszú folyamat eredménye lehetett. A népi demokratikus forradalom kibontakozásához városunkban fokozott mértékben szükség volt az országosan erősödő demokratikus tömegmozgalmakra és a munkáspártok fellépésére. Az 1944-45-ös tanév során ezek csak részlegesen tudták célkitűzéseiket az iskolaügy egészének megváltoztatásában érvényesíteni. A gyökeres reformokra az ország egészének felszabadítása, a háború befejezése, a demokratikus forradalom első jelentősebb gazdasági és politikai sikerei előtt nem is kerülhetett sor Kecskeméten sem. A legfontosabb feladat az összeomlás másnapján a romok, az általános nélkülözés és a különféle forrásokból táplálkozó reménytelenség közepett, az élet megindítása volt. Az oktatásügy terén sok alapvető egészségügyi, szervezési, kultúrpolitikai probléma merült fel. Ezek megoldásából mind az uj közigazgatási szervezet, mind a város pedagógus társadalmának legjobbjai kivették részüket. A még sohasem tapasztalt nehézségek felett csak viszonylag széles társadalmi összefogás révén lehetett úrrá lenni. A fokozódó nyomor, a felszabadulás után is még jó ideig romló közegészségügyi és erkölcsi állapotok között a szülők és a nevelők számára az első feladat a gyerekek biológiai- lelki egészségének megmentése, illetve átmentése volt. Az alábbi néhány tény és intézkedés alapján következtethetünk az 1944. év végén levő állapotokra. 35