Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - ÉVFORDULÓK - Kormos László: Utóhang "Mohács emékezeté"-hez / 337–341. o.

Kormos Lásxló: UTÓHANG „MOHÁCS EMLÉKEZETÉIHEZ A Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár őrzi Weszprémi István: Succinta Medicorum Hungáriáé et Transilvaniae Biographia, Centur. I, kéziratát. Ez adta a gondolatot, hogy a Kollégium diákságának Mohács emlékezetére tartott előadásom forrásaként felhasználjam munkáit. Kutatásom azzal az örömmel járt, hogy felfedeztem Eck Bálint epigrammáival együtt az európai humanisták krakkói csoportjának 1526 után a Mohácsi csatával: Magyarország gyászával kapcsolatos verses gyűjteményét, melyet a krakkói Vietor nyomda 1544-ben publikált. Weszprémi ugy emlékezik, hogy alig van 1-2 példány belőle. Szabó Károly az RMK. ül. 356. sz. alatt ismertetést közöl róla, 5 példányról tud. Weszprémi 1798-ban Bécsben és 1799-ben Pozsonyban újra kiadta. (1) Kár, hogy a Mohács körül élénken hullámzó vitában a vándor humanisták költészetének e kötetnyi forrásanyagára senki sem figyelt fel. Weszprémi bevezetőjének ma is érvényes közlése: "sehol a Magyar Országi íróknál még csak legkisebb emlékezetet egy szóval sem találhatni, azért annak látására s meg szerzésére különös kívánság származott bennem-, mind kölső, mind Hazánkbéli sok tudósoktól felőlié Levelem által értekeződtem, mig nem utóllyára ama nagy érdemű két tudós esmerősimnél reá is találkoztam, T.T.Pray György Ur.t.i. Hazánk' hires Historikusa az edgyik, a másik pedig Dénis Mihály Ur, Bécsben a császári Bibliothécának fő gondviselője, a kinek különös emberségek által jutottam ez Hazánk eddig rejtekben nyugvó, de nem utolsó kisded kincsének bírására." Az 1798 bécsi és az 1799 pozsonyi kiadás előszavában Weszprémi részletes tájékoztatást ad az újrakiadás indítékairól, a tanító, megindító és gyönyörködtető ékességéről melyekből a török kézre került városok keserves panaszai, az ország vezető embereinek gyászos végükről szőlő siralmai s a hazaszeretet ver hidat a századok felett. Az újra kiadott "Pannóniáé Luctus, quo principum aliquot, et insignium virorum mortes, aliique funesti casus deplorantur" cimü munkában Weszprémi az epigrammák iróiről rövid életrajzot is közöl. A költők, neves és ismert humanisták: Ludovicus Brassicanus, a bécsi egyetem professzora, 1542-ben és 1546-ban rectora, Caspar Ursinus Velius 1. Ferdinánd király historicusa, aki jelen volt az 1527 évi koronázási országgyűlésen, Joachimus Camerarius, Luther, Melanchton és Erasmus barátja, Paulus Crosnensis, aki járt Pirinyi Gábor Ugocsa vármegye főispánjánál 1508-ban, de megfordult Debrecenben és Váradon is, Valentinus Ecchius, Thurző Elek udvari tanácsos lányának tanítója, majd bártfai professzor és polgármester, akinek a legtöbb verse olvasható "Pannónia Gyászában". Megtalálhatók a könyvecskében Georgius Logus, I. Ferdinánd titkos tanácsosának, Joannes Langus

nak, I. Ferdinánd alatt budai iskolamesternek és Georgius Vernerus

nak, közös barátjuknak költeményei. De írtak benne 337