Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - Koroknai Ákos: Az Osztrák–Magyar Bank és a Magyar Nemzeti Bank hitelformációs tevékenysége, 1878–1948 / 289–299. o.

Koroknai Ákos: AZ OSZTRÁK-MAGYAR BANK ÉS A MAGYAR NEMZETI BANK HITELFORMÁCIÓS TEVÉKENYSÉGE (1878-1948) A vállalat- és a birtoktörténetirás előtt a levéltári források széles köre ismert. A levéltári kutatások azonban többnyire — egyúttal magától értetődően — a levéltárakban őrzött vállalati, illetve családi levéltári iratanyagokra és azoknak a pénzintézeteknek az iratanyagára koncentrálódtak, amelyeknek érdekkörébe az adott vállalat tartozott, amelyektől függtek a hitelt kérő uradalmak. Ugy tűnik azonban, hogy a vállalat-, és birtoktörténetirás számára az alábbi, eddig még kiaknázatlan — szinte ismeretlen —, de rendkívül nagy jelentőségű forráscsoport adatainak feltárása a jövőben aligha lesz nélkülözhető. E tanulmány csupán azt tűzte ki céljául, hogy néhány példa segítségével felhívja a figyelmet arra: a monarchia, majd az ellenforradalmi korszak központi jegybankjainak működése során milyen alapvető vállalat-, illetve birtoktörténeti dokumentumok keletkeztek, amelyeket a kutatás hasznosíthat. (1) A dualizmus korának központi jegybankja az Osztrák-Magyar Bank (OMB), mig az első világháború utáni ellenforradalmi korszaké 1924-től a Magyar Nemzeti Bank (MNB) volt. A részvénytársasági formában működő két központi bank szerepe és jelentősége az ország gazdasági életében alapvető volt. A mindenkori jegybanktól függ, mint az ismeretes, a rendelkezésre álló hitelállomány szétosztása, a hitelkeretek megállapítása. A jegybankok e tevékenységük során a legszorosabb szálakkal kötődnek a nemzetgazdaság alapvető sejtjeihez: a vállalatokhoz, az egyes gazdálkodó egységekhez, illetve egyedekhez. A vállalatok, gazdálkodók, melyek működésükhöz hitelt használnak, nem kerülhetik el napjainkban sem, hogy a bank szakemberei előtt ne tárják fel a vállalatok pénzügyi, üzleti helyzetét. Az ilyen információk nélkül a hitelnyújtásnak elemi előfeltételei hiányoznának. Már a legkorábbi időkben is figyelték a hitelezők az adósok státuszát, anyagi viszonyaik alakulását, termelési prosperitásukat, ami végül az egyes gazdálkodó egységek részére bizonyos hitelkeretek megállapítására vezetett. Az 1867. évi kiegyezést követően a dualista felfogás pénzügyi vonatkozásban csupán az 1878-ban felállított OMB létrejöttétől hódított tért. Az ország hitelellátása addig az Osztrák Nemzeti Banktól függött, 1878 után azonban a helyzet fokozatosan megváltozott. Létrejöttek az ország különböző pontjain — egyre szaporodó számban — a jegybank fiőkintezetei, bankmellékhelyei. A győri bankfiók felállítására pl. 1879-ben került sor, amelynek hatásköre Győr, Mosón, Veszprém és Komárom megyékre, illetve az emiitett megyékben működő cégekre, uradalmakra terjedt ki. A jegybankfiókok rendelkezésére bocsátott és az egyes cégek, gazdálkodók részére biztosított hitelkeretet a bankkörzetekben működő vállalatok, uradalmak termelési-értékesítési tevékenységének megfelelően állapították meg. A győri bankfióknál a fi ők-hite Ikeretet a leszámítolási és kölcsönüzletágban kezdetben 800 ezer Ft-ban állapították meg, de két évvel később ezt a viszonylag csekély dotációt már 1,4 millió Ft-ra emelték fel. Az Osztrák-Magyar Bank Bécsben székelő Főtanácsa a magyar bankfiókok hitelkeretét 50, majd 60 millió Ft-ban szabta meg. A hitelkeret, melyet az OMB a monarchia cé» 289