Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - Kállay István: A Levéltári Szemle / 267–271. o.

domány rendszeres kimunkálásának útjait egyengette. Olyan tanulmányokat közölt, melyek a levéltártan elméleti szempontjain túlmenően azok gyakorlati elemeivel is foglalkoztak. Feleletet adott a levéltári kar mindazon kérdéseire, melyeket a gondjaira bizott levéltári anyag kezelése és használhatóvá tétele érdekében meg kell oldani. Változatlanul fontos helyet kapott a Közleményekben a levéltári jogszabályalkotás és a külföldi levéltárügy kérdései mellett a levéltári források, (néha leltárak) ismertetése, a kormányzat- illetve hivataltörténet és az irodalmi szemle. Ezeknek a hagyományoknak a figyelembevételével, illetve továbbfejlesztésével határo:.ta meg 1954-ben Ember Győző a Levéltári Közlemények uj feladatait. Hangsúlyozva, hogy "a levéltári irodalom tere tág" (13.1.), a Közlemények profilját az alábbi hét csoportba osztotta: levéltártan, történeti segédtudományok, levéltárismertetés, levéltártörténet, forrásközlés, történeti statisztikai feldolgozás és hivatal (szerv, család, személy)-történet. Mindezek közül a történeti statisztikai feldolgozás uj, mely korábban a Közleményekben kevéssé volt képviselve. Ezek az 1954-ben kifejtett alapelvek érvényesülnek ma is a Levéltári Közlemények szerkesztésében. A Közlemények ifjabb testvére, a Levéltári Hiradő (1961-től Szemle) 1951-ben indult meg, amikor a Közlemények már öt éve szünetelt. Ez a hiány megnövelte a szakmai — a képzés feladatát is betöltő - folyóirat iránti igényt. A cél a külföldi levéltári cikkek, rendeletek, szabályzatok fordításainak, kisebb tanulmányoknak, beszámolóknak, ismertetéseknek és levéltári hireknek a közlése. A Hiradő hivatott — Borsa Iván 1951. évi bevezetője szerint — a magyar levéltárügy egységének megszilárdítására, a levéltári dolgozók és a rokon intézmények munkatársainak tájékoztatására, a levéltárak tevékenységének ismertetésén keresztül munkájuk javítására. Az ezt követő években a Levéltári Hiradő mozgékony, nagyszámú levelezővel rendelkező, az uj kezdeményezéseknek vitafórumot biztositő, a levéltárak mindennapi munkáját segitő folyóirat lett. Sashegyi Oszkár 1970-ben a Levéltári Szemlét mint a levéltárigazgatás folyóiratát jellemezte, melynek olvasóközönsége a levéltári dolgozókon túlmenően a levéltári anyaggal foglalkozók is. A Szemle szoros kapcsolatban állva az igazgatással és a népműveléssel, műveli a Levéltári Közleményekkel közös tárgyköröket is, mint a levéltártan, fondismertetés, levéltártörténet, hivataltörténet, a levéltári munka tapasztalatai, értékelése, munkamódszerei. Nem feladata viszont a történettudományt uj eredményekkel gazdagítani. 1976-ban elhagyva a Levéltári Szemle negyedszázadik évfolyamát, indokolt munkájának áttekintése. Ez az alábbi csoportosításban látszik jónak: hagyományos profil (levéltári munka, levéltárismertetés, levéltártörténet, hivataltörténet), modern profil (közművelődés, közoktatás, helytörténet, levéltári technika) és tájékoztatás (figyelő, adattár, krónika). Hagyományos profil A levéltári munka kérdései rovatban helyt adunk az anyagvédelem, anyagfeltárás, anyaggyűjtés, iratkezelés, selejtezés, rendezés és segédletkészítés kérdéseinek. Közreadjuk és értékeljük a levéltári munka tapasztalatait, javaslatokat teszünk a munkamódszerekre. SegitjUk a levéltárak gyakorlati munkáját, munkautasitástervezeteket, külföldi tapasztalatokat közlünk, gyakorlati és elméleti szinten. Foglalkozunk a levéltárak általános feladataival (pl. a levéltárak ötéves terve), a gyűjtőköri munkával, az irattárak, az iratkezelés ellenőrzésével (pl. Vas m. •, belkereskedelmi vállalatok-, Fe268