Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 2. szám - Kállay István: A Levéltári Szemle / 267–271. o.

A LEVÉLTÁRI SZEMLE A Levéltári Szemle a Kulturális Minisztérium tájékoztató folyóirata és mint ilyen — a maga speciális szakmai területén — a Minisztérium célkitűzéseinek megvalósításán munkálkodik. Szakmai jellegét a levéltári irodalom hagyományai határozzák meg, melynek célja — Szabó István meghatározása szerint — föltárni a módokat, megnyitni a lehetőségeket, megkeresni a megoldásokat és kézbeadni az eszközöket, melyekkel a levéltárak feladatukat korszerűen, a tudomány színvonalán teljesíthetik. Ez a cél vezette elődeinket, amikor 1913-ban megindították a törvényhatósági levéltárosok négy évfolyamot megért folyóiratát, a Levéltárosok Lapját. E folyóirat megszűnése után hat évvel jelentkezett az Országos Levéltár mai napig fennálló, a fenti elveknek megfelelő tudományos folyóirata, a Levéltári Közlemények. Csánki Dezső beköszöntőjében a levéltárügy szolgálatát jelölte meg alapvető célként. Ezt elsősorban a levéltári berendezés, anyag és történet ismertetésén keresztül kívánta elérni, de itt nem állt meg: — a Történelmi Tár pótlására — közölt történeti forrásanyagot és levéltári forrásokon alapuló tudományos dolgozatokat, valamint könyv- és folyőíratszemlét is. Ezzel megszületett a tudományosan müveit magyar levéltári irodalom. A levéltári irodalom feladatainak részletesebb kifejtését, a Levéltári Közlemények 1936 (XIV.) évfolyamában, Szabó István tollából olvashatjuk. Az akkori főszerkesztő a feladatokat három csoportra osztotta: 1. A levéltári munka kérdései: anyaggyűjtés, fenntartás, technikai feltételek, rendezés, selejtezés, levéltári rendszerek, levéltárak kezelése, szervezete, igazgatása, jogi és tényleges védelme. Mindezen kérdések helyes értelmezésétől és végrehajtásától fUggött ui. a levéltári feladatok teljesítése, ami a történettudomány szempontjából is elsőrangú jelentőségű. 2. Levéltártörténet, levéltárismertetés: a levéltárak kezelői és használói, valamint közvetlenül a történetkutatók számára. 3. Közigazgatás- és kormányzattörténet: ez a diszciplína átnyúlik a történeti irodalom területére, levéltári és történeti irodalom egyszerre. Gyarapítja a történeti ismereteket és áttekintést nyújt a levéltárak szervezetéről. Szabó István mindezek alapján a levéltártudományt a történeti segédtudományok közé sorolta. A Levéltári Közlemények 1942-45 (XX-XXIII.) évfolyamában Jánossy Dénes foglalkozott a szerkesztés kérdéseivel. Szerinte a Közlemények elsősorban az egyes levéltárak történeti kialakulását és szerkezetét ismerteti, Szabó István fent emiitett alapelvei szerint, a levéltártannal bővítve. Ezzel a Közlemények a magyar levéltárdu267