Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - KRÓNIKA - Balázs Péter: A Levéltári Tanács 1975–1976. évi munkája / 235–240. o.

gyón megnehezíti. Egyébként a tervezet a valóban legfontosabb feladatokat tartalmazza, s megfelelő alapul szolgál a tanácsi levéltárak soron következő feladatainak kijelöléséhez. + A Tanács 1976. február 2-i ülésén Veres Miklósnak

, a Levéltári Igazgatóság főelőadójának "

Egyházi levéltáraink öt éve (1969-1974)" cimli referátumát vitatta meg. A hozzászólások koncepciójában és részleteiben egyetértettek a referátum megállapításaival, ugyanakkor sok hasznos javaslattal igyekeztek a problémák megoldását elősegíteni. A magyar egyházi levéltárak helyzetének jogi szabályozása — európai viszonylatban is — szerencsésnek mondható: szaklevéltárrá nyilvánításuk mind tervszerű fejlesztésükhöz, mind anyaguk sokoldalú felhasználásához megfelelő alapot nyújt. Ennek ellenére e szaklevéltárak többsége még nem felel meg a törvényes előírásokban megszabott követelményeknek. A római katolikus egyház levéltárainak intézményszerü működéséről még általánosságban nem beszélhetünk. A hozzászólók rámutattak arra, hogy a fejlődést részben objektív nehézségek, részben szemléleti visszahúzó tényezők gátolják. Egyes helyeken (pl. Kalocsán) az iratok megfelelő elhelyezése megoldhatatlannak látszik. A paphiány miatt főfoglalkozású levéltárost az egyházmegyék és a káptalanok csak elvétve alkalmaznak. Az ordináriusok többsége szükségesnek tartja ugyan az iratok megőrzését, de ezen túlmenő levéltári feladatok iránt nem mutat érdeklődést. A centralizációval szembeni idegenkedéssel magyarázható, hogy a levéltárfenntartók a Katolikus Gyűjteményi Központ törekvéseit sem részesitik megfelelő támogatásban. A kérdések megoldására is hangzottak el javaslatok. Az egri és a váci példát, miszerint az egyházi levéltárosi teendőket megfelelően képzett világi személy látja el, más egyházmegyékben is követni lehetne. Felmerült az az elgondolás is — amire már szintén akadt precedens —, hogy azok az egyházi szervek, amelyek anyaguk megfelelő elhelyezéséről és kezeléséről nem tudnak gondoskodni, letétként adják át irataikat valamelyik általános levéltárnak. Több felszólaló hivta fel a figyelmet a plébániákon levő iratok történeti forrásértékére. Az esperesi irattárakat személy változás esetén nem szállították tovább, ezeket is az a plébánia őrzi, amelynek plébánosa az esperesi funkciót is gyakorolta. A református egyház levéltárainál a központi irányítás erőteljesen érvényesül. Az egyházkerületekben mindenütt főfoglalkozású levéltárost alkalmaznak. Problémát jelent azonban néhány helyen az anyag raktározása és teljesen megoldatlan az iratok restaurálása. A jelen ötéves terv időszakában el akarják érni, hogy minden egyházkerület levéltárában legalább egy levéltáros szakot végzett munkatárs dolgozzék, az egyházmegyékben pedig l-l közgyűjteményi előadó működjék. Az egyházmegyékben fióklevéltárak szervezését is tervezik, amelyek hivatottak lennének a gyülekezeti iratanyag átvételére is. Szakmai munka vonalán a református levéltárak a fondjegyzék összeállítása terén már értek el eredményeket, ezt a munkát kívánják befejezni, tökéletesíteni. Az evangélikus egyház országos levéltára mellett több egyházközsége gazdag anyagát is szaklevéltárrá nyilváníttatta, A felszólalásokból kiderült, hogy ezt a kezdeményezést folytatni kellene. A legnagyobb magyar nyelvű evangélikus egyházközség, Orosháza iratanyaga kiemelkedő forrásértéket képvisel, s ezért szaklevéltárrá 237