Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - KRÓNIKA - Balázs Péter: A Levéltári Tanács 1975–1976. évi munkája / 235–240. o.

már most is megállapítható, hogy az egész elkövetkező ötéves terv folyamán a jogos igények kis hányadát tudjuk csak kielégiteni. Vita bontakozott ki a mikrofilmezés funkciójáról is. A tanácsi levéltárak fotomühelyeinek kapacitása általában akkor növelhető, ha fejlesztésében több intézmény együttműködik. A horizontális (több szomszédos levéltár együttműködésére épülő) fejlesztés mellett felmerült a vertikális (egy megyén belüli intézmények igényeit kielégítő) kooperáció kihasználásának szükségessége is. Ugyanakkor hangot kapott az a vélemény, hogy a mikrofilmezésnek levéltári viszonylatban nem a felhasználás, hanem elsősorban az anyagvédelem terén van jelentősége. A mikrofilmen való kutatás ugyanis nehézkes, nekünk pedig éppen a kutatások megkönnyítésére kell törekednünk. A mikrofilm közigazgatási hasznosítása levéltári problémákat szintén nem old meg, hiszen annak az anyagnak filmezésére kerülhet sor, amelyik levéltári átvételt úgysem igényel. A Levéltári Tanács jelentős kezdeményezésnek tartja a Levéltári Igazgatóságnak azt a több éve megkezdett s a jövőben is folytatni kivánt gyakorlatát, hogy a tanácsi levéltárak helytörténeti forrásbázisát mikrofilmfelvételekkel az országos levéltárak anyagából is rendszeresen kiegészíti. A gyűjtőterület felügyeletét a referátumban előirányzott célkitűzéssel (legalább ötévenként egyszer minden levéltári értékű iratot is létrehozó szervet fel kell keresni) a felszólalók nem tekintették megnyugtatóan megoldottnak. A jelenlegi adottságok mellett azonban országosan ennél többre a levéltárak nem vállalkozhatnak. Szóba került az a — levéltárainkat súlyosan terhelő — probléma, hogy az iratok a fennálló rendelkezésekkel ellentétes gyakorlat szerint gyakran rendezetlenül kerülnek be a levéltárba. Különösen fennáll ez az eset akkor, ha az iratbeszallitast a szerv megszűnése vagy átszervezése teszi halaszthatatlanná. De vannak már biztató tapasztalataink is: pl. a Tolna megyei Levéltárnak már sikerült elérnie, hogy a szervektől csak rendezett, dobozolt és jegyzékeit iratokat vesz át. Felvetődött az a probléma is, hogy a rendezési ütemterv értelmében lehetőség lesz-e a begyűjtött kisebb fondok soron kívüli rendezésére — nem utolsó sorban forrásértékük meghatározása szempontjából. Az eddigi gyakorlat szerint a levéltáraknak módjuk lesz annyi munkaidő tartalékolására, hogy az ilyen jellegű rendezéseket terven kivül elvégezhessék, s így a begyűjtött iratok nem válnak holt anyaggá, a levéltárak információs szolgálata ezekre is kiterjedhet. Az iratanyag tudományos és közművelődési felhasználásával kapcsolatban a hozzászólók hangsúlyozták, hogy egyrészt maximális lehetőséget kell biztosítani a rugalmas alkalmazkodásra, másrészt medret kell adni a részkutatások és feldolgozások országos integrálódásának. Egyik hozzászólással kapcsolatosan a résztvevők tájékoztatást kaptak arról, hogy készülőben van a felszabadulás utáni magyar levéltári kiadványok bibliográfiája, amelynek rendszeres kiegészítéséről az Országos Levéltár Központi Könyvtára fog gondoskodni. A hozzászólásokra Balázs Péter válaszolt. Rámutatott arra, hogy a reális tervezhetőség kérdése még további megbeszéléseket igényel, s csak ezek után kerülhet sor a következő ötéves terv irányelveinek kibocsáttatására. A vita eredményét Sinkovics István elnök foglalta össze. A tervezet átgondolt, alapos munka, de még további finomításra szorul. Különösen figyelemmel kell lenni az egyes levéltárak közötti különbségekre, ami egységes irányelvek kiadását is na236