Levéltári Szemle, 27. (1977)
Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - IRODALOM - Andrásfalvy Bertalan: Reöthy József: A Balaton halászóhelyei. Somogyi almanach 23. szám. Szerkeszti: Kanyar József. Kaposvár, 1975. / 195–196. o.
Reöthy Ferenc i A BALATON HALÁSZÓHELYEI Somogyi Almanach 23. szám Szerkeszti: Dr. Kanyar József. Kaposvár, 1975. 58 p + 1 térkép A szóhagyományban élő népi mliveltség fontos forrása lehet történeti kutatásoknak is. A néphagyományban őrzött helynevek nagy értékére és a történeti kutatásokban való hasznosítására Pesty Frigyes már felhivta a figyelmet, de 1864-ben szervezett országos heh/névgyüjtése hosszú időre elakadt. Az elmúlt években igen sok önkéntes vállalkozó bevonásával fellendült a hazai helynévkutatás és megyei helynévgyüjtemények kiadása is megindult. Somogy megye ezen a téren az elsők közt van, és ehhez kapcsolódik Reöthy Ferenc munkája is. Sajátos helynévcsoportot képeznek a hálászóhelyek , a tanyák , a kihúzok , vonyók , vetők , kerittések , kötések nevei, "... a viznek az a névvel megjelölt része, ahol a halászok keritőhálőjukat a siker reményében kivethették (tanyát vet, tanyát huz) vagy gépesitett tizemben kiszórhatták. A tanyák tehát egyidősek a halászattal." A keritőhálók kezeléséhez bizonyos társulásra, több halász együttműködésére volt szükség, igy alakultak meg a halászbokrok a Balaton mellett, melyeket másutt, pl. a Duna mentén halász-seregek nek, kompániák nak stb. nevezték. A kisbokor 100 öles hálóval és 3 halásszal, a nagybokrok 300 öles hálóval és 10 halásszal dolgoztak. A kisbokor keritőhálójával kisebb tanyákra, halászőhelyekre osztotta fel a Balaton vizét, a kisbokrok időszakában 800 halászőhely lehetett ismert. Az 1860-as évektől, a nagybokrok általánossá válásától csak mintegy 320 tanyahely megkülönböztetése vált szükségessé, ennyiről tesznek emlitést Entz Géza és Sebestyén Olga: A Balaton élete c. munkában. Az 1930-as évektől kezdve alkalmazzák az 1000 méteres hálókat; ma már csak 164 halászóhely neve él. Nyilvánvaló, hogy amikor a halászbokrokből 1713-ban halászcéhek lettek, ezzel a Balaton halászatát monopolizálták, még inkább pedig az un. Balatoni Halászati Részvénytársaság és az uj, a XDC. század folyamán kiadott és szigorúan érvényesített halászati törvények eltörölték az egyéni halászok partmenti halászlő helyeit és ezek neveit is, ahol annak idején szigonny al, emelőhálóv al, vejszév el stb. halásztak. Ezek neveire már a Szerző nem találhatott. A keritőhálős halászóhely a legtöbb esetben a nyilt viztükör egy darabja, mely a fenék adottságai folytán különböző értékű a halászat szempontjából, A halászőhely tájolása, meghatározása a parton messze látható jelek, fák, épületek segitségével történt legtöbbször. Pl. Szilfák eleje - a parton egymás mellett álló szilfák előtti viz; — Csárda alja — a régi Zala és Veszprém vármegye határán épült csárda előtti viztertilet; - Kápolna alja - a domboldalon kis kápolna látható stb. Ritkább esetben a viznek volt egy egy helyen feltűnő tulajdonsága. Pl. Lotyogó — a keleti és nyugati hullámok találkozási helye, ahol azok sajátos hangot adnak. Más esetben a tőfenék sajátságai megfigyelhetők a viztükör alatt. Pl. a dörc, és a göbecs — természetes akado k, melyet a hullámzás épit a tófenéken, alacsony vízálláskor esetleg ki is emelkedik a vizből. Akadó — "... a fenéken az a rossz hely, ahol a háló megakad, s mely 195
