Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Révész Tamás Mihály: Adalékok a gyülekezési jog magyarországi fejlődéséhez / 185–193. o.

A fejezet elöljáróban, a gyülekezési szabadságot definiálva, negyvennyolc liberális hagyományának utóhatásaként leszögezte: "Magyarország polgárai a törvény korlátain belül békésen és fegyver nélkül szabadon gyülekezhetnek és ezen jognak gyakorlása — a következő paragrafusokban eszközlendő bejelentés mellett — előleges hatósági engedélytől nem feltételezhetik. (18) E jő csengésű, hangzatos nyilatkozat hitelét azonban éppen a beigért "következő paragrafusok gyengitették meg, amelyek kazuisztikus szabályozással rögzítették a gyűlések megrendezésénél és megtartásánál alkalmazandó eljárási szabályokat. E normák első olvasásra is kitűnő " érdeme", hogy igyekeztek a korábbi minisztériumi jogforrásokat pontosítani, egyértelműbbé tenni. Ezzel párhuzamosan azonban az is megfigyelhető, hogy a törvénytervezet — hatályosulása esetén — még inkább gátja, semmint elősegitője lett volna a politikai közélet egyik jelentős emelőjének, a gyülekezési jog szabad gyakorlásának. A javaslat 18. § és következő paragrafusai ugyanis a gyűlések megtartásához számos — Magyarországon eddig nem ismert feltételt, s kelléket követeltek meg. Igy előirták, hogy a tervezett összejöveteleket városokban a polgármesternek, a megyékben pedig a szolgabi ráknak kell írásban bejelenteni, megjelölve a gyűlés helyét, idejét, s "tüzetesen meghatározott czélját. (19) S mindez még csupán a kezdet volt. A kodifikátor a továbbiakban ugyanis megkívánta, hogy politikai jellegű gyűlések esetén hét, a politikával nem foglalkozó rendezvényeknél három olyan aláírás ékesítse az írásbeli bejelentést, amelyeknek birtokosai magyar honosok, húsz éven felüliek, s egy esztendeje helybéli lakosok voltak. A negyvennyolcas és hatvannyolcas rendeletekben foglaltak lényeges megszorítását jelentette volna a tervezet azon rendelkezése, mely leszögezte, hogy a "bejelentést az aláíróknak legalább ketteje a gyűlés tartása előtt sz. kir. városokban a polgármesternek három, a megyékben pedig a szolgabírónak hat nappal előbb személyesen átadni tartozik. (20) A tervezet 19. §-a részletesen szól azokról az esetekről, amelyeknek fennforgásakor a városi főpolgármesternek, megyékben s kerületekben az illető szolgabírónak vagy kapitánynak kötelessége volt a bejelentett gyűlés megtartását felfüggeszteni "s e tekintetben az ügy állás tüzetes kifejtése mellett végelhatározásért a belügyminiszterhez ... jelentést tenni." (21) A jogalkotó elsősorban a törvényellenes összejövetelek megtartását, az "állam 4cül- vagy belnyugalma és biztonsága, vagy valamely törvényesen bevett vallás, vagy valamely haza nemzetiség" ellen irányuló gyűlés megrendezését zárta ki. Am a fentieken kivül a hatóság diszkrecionális jogkörébe utalta a döntést olyan gyűlések engedélyezésénél, melyek az ország helyzeténél, vagy a helyi viszonyok s körülményeknél fogva a közrendet s békét komolyan veszélyeztetnék." (22) A törvényjavaslat már jelzett módszerére, de még inkább szellemére vall az a tény, hogy nem kevesebb mint öt oldalon keresztül részletezte azokat a rendészeti szabályokat, tiltásokat és előírásokat, amelyeket a gyűlések rendezőinek és résztvef vőinek szem előtt tartani kötelessége lett volna. E rendelkezések egy részének racionalitása aligha vitatható, ám jelentős hányadát a népmozgalmaktól való félelem vetette papírra. Ez a félelem húzódhatott meg a mögött a tiltó norma mögött is, mely kimondta, hogy "az országgyűlés helyén azon a napokon, melyeken egyik vagy másik ház, vagy mindkettő ülést tart, a ház kapujától számítandó egy mérföldnyi körben politikai czélu gyülekezetet szabad ég alatt, vagy nyílt téren tartani nem szabad. (23) 190