Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Révész Tamás Mihály: Adalékok a gyülekezési jog magyarországi fejlődéséhez / 185–193. o.

tattá le a vasútállomáson. S másnap, az agitátor kiszabadítását megkísérlő tömeg már a kivezényelt katonaság sortüzével találta magát szembe. A félegyházi események mellett, mely a kormány és a helyi hatóságok első kemény fellépése volt, s amely emberéletet is követelt, az ellenzék képviselői nem mehettek el szó nélkül. A képviselőház padsoraiból követeltek magyarázatot. (12) Á kormány a gyűlés betiltását az 1868. évi 128. BM. eln. sz. rendelet intézkedéseivel magyarázta. Ez pedig a legkevésbé sem elégítette ki a 48/49-eseket, s még hangosabban sürgették a gyülekezések és egyesületek jogának törvénybe foglalását. (13) Hl. TÖRVÉNYJAVASLAT AZ EGYESÜLÉSI ÉS GYÜLEKEZÉSI JOGRÓL A kormány, a hivatalos jogpolitika azonban valójában megelőzte az ellenzéki követeléseket, hiszen azok elhangzása előtt több mint egy esztendővel az egyesülési és gyülekezési jogról a belügyi kormányzat már egy megszövegezett törvényjavaslattal is rendelkezett. Erre utal az, hogy a belügyminiszter 1868. május 7-én a tárca által megfogalmazott tervezetet azzal a kéréssel küldte meg a miniszterelnöknek, hogy az a javaslatot *'a minisztertanácsban mielőbb (kiemelés tőlem: RTM) felvenni szíveskedjék. (14) A minisztertanácsi jegyzőkönyvek tanúsága szerint azonban a miniszterelnök nem nagyon sietett a belügyi kormányzat vezetőjének kérését teljesíteni. A fellelhető levéltári forrásokból nehéz megállapítani Andrássy halogató magatartásának okait, az a tény azonban, hogy a javaslatot később újraszövegezték, s hogy ebben a munkában már az igazságügyi minisztérium képviselőjét is bevonták, arra utal, hogy a kormányfőt nem igen elégítette ki a törvénytervezet első fogalmazványa. Ez az elégedetlenség azonban, megítélésünk szerint csupán egyik indoka lehetett annak, hogy az egyesülési és gyülekezési jog törvényi szintű rendezése halasztást szenvedett. E tétel igazát bizonyítja az is, hogy noha fél év multán a halasztás e formai oka lényegében ki is küszöbölődött, ám a javaslat parlamenti vitája mégis elmaradt. A belügyminisztérium és az igazságügyi minisztérium közös munkájának gyümölcseként 1868 novemberében öntötték végleges formába a fent emiitett törvényjavaslatot. (15) A miniszterelnökhöz továbbított törvénytervezet minisztertanácsi megtárgyalását azonban Andrássy nem érezte, nem érezhette fontos politikai feladatnak, hiszen csaknem egy esztendő telt el, mig az a kormány ülésének napirendi pontjai közé bekerült. (16) Am a vita e kérdésben ekkor Is csak formális lehetett. Az ülésről készült jegyzőkönyv ugyanis lakonikusan leszögezte, hogy a tervezetet általában helyesli, de maga a "tervezet részletes tárgyalása az országgyűlés isméti összeülése előtti időre halasztott". (17) A kormány e sommás megállapítása azonban lényegében a javaslat végleges félretételét jelentette. A későbbiek során a hatalom kormányrudjánál ülők nem érezték szükségét annak, hogy az országgyűléssel megvitattassák és elfogadtassák a tervezetet. A törvényjavaslat szövegét vizsgálva ugy véljük, hogy annak jőnéhány szakasza a ház két nagy csoportosulása között, a kormányhivek és a 48/49-esek között éles szócsatákra, elkeseredett összecsapásokra adhatott volna okot és lehetőséget. Ezt elkerülendő, tett le a kormány a törvényjavaslat parlamenti megtárgyalásának tervéről. A továbbiakban a törvénytervezetnek a gyülekezési jogot tárgyaló paragrafusait elemezzük. A gyülekezés jogát és szabadságát az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat második fejezete tárgyalja. 189