Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Révész Tamás Mihály: Adalékok a gyülekezési jog magyarországi fejlődéséhez / 185–193. o.

A forradalom és szabadságharc viharos hetei, hónapjai a későbbiekben nem kedveztek a kodifikációs munkálatoknak, s igy a gyülekezési és egyesülési jog törvényi megfogalmazásának sem. A neoabszolutizmus rendőrállamátől pedig mi sem állt távolabb, mint az emberi és politikai jog deklarálása. A kiegyezés államát, a dualista Magyarországot liberális vonásai ellenére a szükebbkörü szabadságjogok és a nemzetiségi jogok megszorításai jellemezték. Pölöskei Ferenc pedig többek között az egyesülési és gyülekezési szabadságjog rendeleti utón történt szabályozásával dokumentálta a 67-es rendszer retrográd vonásait. (5) Anélkül, hogy védenők a dualista rendszer kezdeti politikai vonalát, le kell szögeznünk, hogy a gyülekezési jog széles körű biztositása a kiegyezés megkötésének időszakában — éppen a nagyfokú ellenzéki és nemzetiségi aktivizálódás miatt — egyúttal magát a dualista államot, s az azt létrehozók hatalmát hozhatta-volna válsághelyzetbe. Természetes, hogy a 48-asok, s a nemzetiségek megújuló összejövetelei (6) láttán a hatalom birtokosai a legkevésbé sem gondoltak a szabadságjogok kiterjesztésére, annál inkább az ezek feletti hatósági ellenőrködés és felügyelet biztositására. S hogy a negyvennyolcas és negyvenkilences érzületüek megmozdulásai, a demokrata körök és a honvédsegélyegyletek gyülekezései komolyan foglalkoztatták a hatalom legmagasabb szintjeit, azt jól példázza az 1867 szeptember 13-án tartott minisztertanács napirendje is. A letárgyalandó kérdések között a 3. pontban ismertette a belügyminiszter Arad megye főispánjának irásos jelentését egy október 6-ra tervezett "honvédgyülésről" ... melyre a megyei főnök "tudomása szerint a Honvéd egyleteken felül még a köztörvényhatóságok is meghivandők lennének." (7) A miniszteri értekezlet a gyűlés veszélyeit, s a kiegyezés ellen jelentkező ellenérzés erősödő tendenciáját is figyelembe véve egyhangúlag szögezte le, hogy "ezen közgyűlés vagy összejövetel eltiltandónak határoztatott és a belügyminiszter megbizatott a törvényhatóságokhoz intézendő rendeletben ezen eltiltást azon meghagyással közzétenni, hogy a törvényhatóságok ezen miniszteri rendelet tartalmát az illetőknek mielőbb tudomására juttassák." A kormány alig három hónappal az aradi gyűlést betiltó határozat után ismét kénytelen volt a gyülekezés szabadságával foglalkozni, s most már nem valamely konkrét gyűlés megtartásáról folyt a vita, hanem az ellenzéki mozgalom gyűléseinek generális megrendszabályozásáról. A minisztérium ezúttal az alkotmányos rend védőjének mezében öltözve foglalta el védekező poziciőját a képviselőház "némely tagjaival" szemben, akik a téli időszakot vidéki népgyűlések látogatására akarták felhasználni, s ott a kiegyezési törvény intézkedéseit szándékozták támadni. A miniszteri értekezlet ezúttal ugy érezte, hogy e riasztó jelenséget már nem nézheti karba tett kézzel, hisz mint jelezték az "ily eljárás a nép között az elégedetlenség magvait szórná el"... s egyben késleltetné "az alkotmányos állapot megszilárdulását, sőt azt komoly veszéllyel fenyegetné." (8) i E komoly veszély miatt a minisztertanács utasította a belügyi tárcát, hogy elnöki körrendeletben szabályozza a népgyűlések rendjét részletekbe menően meghatározva annak intézkedéseit. A kormány által elfogadott határozat, s a 68 elején kiadott 128. sz. belügyminiszteri körrendelet szövegének összehasonlítása arról győzi meg az olvasót, hogy valójában csak formailag tekinthető a később elemzésre kerülő rendelet miniszteri szintű jogszabálynak, tartalmában azonban valójában összminisztériumi jogforrással állunk szembe. S éppen ez utóbbi megállapításunk az, mely növeli az ellentmondást a jogszabály tartalma és kibocsátási, kihirdetési módja között. 187