Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Révész Tamás Mihály: Adalékok a gyülekezési jog magyarországi fejlődéséhez / 185–193. o.

II. A GYÜLEKEZÉSI JOG SZABÁLYOZÁSÁNAK FEJLŐDÉSE HAZÁNKBAN A gyülekezési jog, csakúgy mint a többi emberi és politikai szabadságjog, a burzsoá forradalmak idején jelent meg. A magyar polgári forradalom ellentmondásosságával magyarázhatjuk azonban elsősorban azt, hogy nálunk az áprilisi törvények egyszerűen megfeledkeztek erről a szabadságjogról. Még a tizenkét pont követelései között sem találunk utalást a gyülekezési szabadság rendezésének kívánalmára. E téren azonban a napi események, a városi lakosság megmozdulásai követelték a jogszabályi intézkedést. A kormány nem is várakozott a gyülekezési jog rendeleti utón való" szabályozásával. Az 1848 április 20-án megalkotott minisztériumi rendelet válasz volt a forradalom eredményeivel elégedetlen tömegek akcióira, akik az utcára vivén a mindennapi politikát, megrettentették a március 15-ével nagyon is elégedett liberális nemességet, s annak kormányát is. Az emiitett rendelet a Pesti Hirlap április 21-i számában jelent meg, intézkedve a népgyűlések szabadságával visszaélők ellen. E jogszabály bevezetőjében utalt arra a felhatalmazásra, melyet az 1848: III. te. 32. S-a ruházott a kormányra, s amelyben lényegében a felelős minisztériumra testálta a közcsend és bátorság biztosításának feladatát. E szakaszra hivatkozva a "törvényes szabadság megóvása" érdekében a kormányrendelet kimondta, hogy Budapesten "népgyűlést senki össze nem hivhat, ha csak annak idejét s világosan kifejezett czélját a városi törvényhatóság elnökének 24 órával előbb be nem jelenti." A jogszabály eseti, s eléggé át nem gondolt jellegét bizonyítja a hevenyészett fogalmazás s a szerkezet koncepció nélküli megoldása. Állítható, hogy e jogforrás nemcsak a jogi kényszer esetleges alkalmazásának szándékával lépett fel, hanem egyben propagandaeszköz is volt. A rendzavarásokat szülő gyűlésekről szólva a rendelet megállapította: "midőn az ország szabadsága, a törvényes rend által megszilárdításra vár, a rendháboritás a törvényes szabadságnak legnagyobb ellensége... Nem a népnek érdekében cselekszik az, ki czéltalan csoportosulásokat eszközöl s ámitő biztatásokkal gyűjti össze a lakosokat." A kormány rendeletében expressis verbis leszögezte, hogy "a törvényszegésre irányozott csoportosulásokat" eltűrni nem fogja, s az ilyen gyűléseket eltiltja. A fővárosi nyugtalanság és rendzavarás nem volt egyedülálló az országban, a kormány azonban a vidéki mozgalmakkal szemben sem maradt tétlen. Az április utolsó napjaiban napvilágot látott belügyminiszteri rendeletek (216. B) 1848. BM. sz. r., (195 B.) 1848. BM. sz. r.) — ha eseti jelleggel is — de ismét a gyülekezési szabadság gyakorlását próbálták mederbe terelni. . "Az 1848. április 17-én történt gyűlési kicsapongások tárgyában" Arad városának közönsége, "a népgyűlési és zsidóüldözési mozgalmak" miatt pedig Kassa ismerkedhetett meg a belügyminiszter határozottságával, aki a gyűlések résztvevőit dorgálva nyíltan hangoztatta neheztelését a "botrányos kicsapongások" miatt. "Ennélfogva — folytatta a miniszteri rendelet — hogy hasonló esetek megelőztessenek, a népgyűléseket összehívásuk előtt 24 órával be kell jelenteni a városi törvényhatóság elnökénél. Ha a gyűlés czélja törvény szeres az elnök az engedélyt megadni, ellenben, ha törvényszegést vagy a közrend erőszakos megháboritását foglalja magában, tilalmazni köteles." (4) 186