Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Prokopp Gyula: Levelek II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának történetéhez / 177–184. o.

IX. Tekintetes Nemzetes Vitézlő Idősbik Fáy Istvány Murányi Kapitány és Commendáns kedves Uram Atyámnak eő Kegyelmének hamarsággal adassék Murány Várában.— Cito, citius, citissime. Akartam ez alkalmatossággal Kegyelmedet ez levelemmel látogatnom, melyis adgya Isten találhassa örvendetes állapotban Kegyelmedet minden szerelmessivel egytit. Nekem sok dolgaimra nézve, mégh az ünnepek általis it kel lennem Kassán, s nem eléb, hanem ha circa 10. apr. verekedhetem Fülekre. Az borokra való Passust nékem Méltóságos Fő Generális Ur megh küldötte, azt irván hogy immár az élőt Kegyelmednek küldőt más Passust. Örömest el küldöttem volna most a magamét Kegyelmednek, de féltettem az útban eltévedéstül, hanem kérem bizodalmassan édes Atyám Uram Kegyelmedet, az alatis megh én haza mehetek, legyen munkás az Boraim ell szerzésében. Isten haza vivén, azonnal kezéhez küldeni fogom az Passust. Ha mind el vinnékis az boromat, mind oda kellenék adni, mássokat vitetnék osztám Fülekrül azoknak helyében Murányban. Gacsalk és Rososnya számokra valő exemtionalissokis már kezemnél vannak, de a Senatorialis Cancellária Tiz Tallér Taxát kivan érettek, kit magára vállalt Ráday Pál ur, ha csak Patkokkal exolvállyák is, kiben Kegyelmed ne sajnállyon eő Kegyelme részérül adlaborálni. Sreter Ur is oda engedte az Takácsot a mint Kegyelmed az annectált Leveléből megérti. A vassak felülis szóllottam ő Kegyelmének, lesz gondgya azoknakis visza küldéssére. Négyen az Murániak közül, ugy mint a 2 Mészáros, Havass Pál és a Fendrich halálra, akasztó fára sententiáztattak, de kettejének, ugy mint a kissebb Mészárosnak és Havass Palkónak talán gratiájok lészen, de ez mégh titokban van. Heten tegnap megh virgáztattak, 300 Ember közt kellet hatszor futniok, legh alább 18 száz ütés esset egyen, egyen, azért, hogy tudták, de megh nem jelentették azon áruló szándékot. Merő halál gyanánt esset nékik azon verés, ki miat mind fel szakadozot az testekis, sokszor le dőltek, nem mehettek, csak ugy verték őköt. Tizen egy hajdú penigh, és a 2 Pattantyús büntetés nélkül bocsáttattak el, azért, hogy (az egy öreg Pattantyusson kivül) semmit sem tudtak a dologban, s híre és akarattyok nélkül iratot a nevek a lajstromban. Az örög Pattantyús tudta, de disvadeálta nekik azon gonosz szándékot s vélek nem consentiált, gondoltais hogy abból semmi lészen, ezért let gratiája. A kik azért mégh Murányban raboskodnának azon factiőból valók, azoknakis büntetéssét e szerint alkalmaztassa Kegyelmed, a kik tudták, de meg nem jelentették, veszőztesse megh erőssen, ha kevesseb ember közöt futnak, több futássok legyen hatszornál, s mind egyet teszen, s ha nem akarja továb a várban Kegyelmed azokat tartani, ki adhattya őköt máshova hajdúknak, A kiket periig gondol Kegyelmed, hogy nem anyira vétkessek, el bocsáthattya büntetés nélkülis. Ezek után engedgye Isten az előttünk valő Húsvéti Szent Ünnepeket szerencséssen érni és el is mulatni Kegyelmednek minden kedvesseivel edgyütt. — Kassa 27 Mar. 1709. Kegyelmednek kötelessen szolgáló fia — K.(ajali) Pál P. S. A Felességemnek szóllő levelem siető el küldéssét bizodalmassan recommendálom, édes Apám Uramnak. 181