Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása / 149–175. o.

főiskola ugyanott 1872-ben jött tető alá. A századforduló után (1906) a prágai agrárfőiskola is működni kezdett. (45) 8. Szakoktatás fejlesztés ellentétes tendenciái. A hazai agrárszakképzés a neoabszolutizmus korában, az előző időszaknál erőteljesebben, az osztrák oktatáspolitika függvénye lett. Ezt a feltételt az agrártanintézetek körülményei jól tükrözték. A szakfelsőoktatás összehasonlító történeti vizsgálatai igazolják, hogy az ausztriai, csehországi és a magyarországi, ill. horvát területeken az intézetalapitások korrelációban voltak. A magasabb államszervek irányító munkája és a tudományos vagy egyéb szaktényezők kezdeményezései sokszor külön, esetenként ellentétes pályákon haladtak. Az önkényuralom alatt az agrárfelsőoktatás képtelen volt a korábban elért szintjét átfogóan tovább fejleszteni s hellyel-közzel azt visszaállítani sem tudta. A tudományág szakirodalma is, mint Makkai L. az MTA jubileumi kötetében kifejti, szinte bénultságba merült; a régi tipusu általános közgazdasági szemlélethez láncoltán tengődött. Kevés eredeti specializált munka készült, inkább külföldi szakszerzőket fordítottak vagy dolgoztak át. Megoldatlan országos elvi-politikai konfrontációk feszültségei az agrároktatás kérdéseinek tárgyalását háttérbe szorították. (46) A magyar agrártudomány és szakoktatás neoabszolutizmuskori osztrák birodalmi érdekű függősége kettős hatásban nyilvánult meg. Egyik vonalon a bécsi kormányzat agrárfelsőoktatás- szervezési törekvései az itthoni fejlődést alapvetően fékezték. Ugyanakkor az agrártudományok művelése tekintetében összetettebb kép rajzolódott ki. A magyarországi szaktanintézetek az ausztriai és más külföldi tudományos eredményekből sokat merítettek. Ösztöndíjasaink a bécsi Thierarznei Institut (ill. Tierárztliche Hochschule) falai között tanultak és felkészültségüket hazajőve gyümölcsöztették. Fentebb adatoltuk, hogy a Munkások Újsága 1848-ban a szakképzés elmélyítésére a fejlett országok egyetemeinek látogatását is ajánlotta. A tudományos ismeretek cirkulációja egyetemes jellegüknél fogva természetesen kölcsönös volt. Ennek több évtizedes kedvező hatásairól a bécsi Hochschule für Bodenkultur százéves jubileuma kapcsán újólag (1972) szintén megemlékeztek. A magyaróvári tanintézet az agrárszakképzés fejlődését az ausztriai és a csehországi területekre nézve is hathatósan elősegítette. (47) A hazai agrárfelsőoktatás kiegyezésig terjedő fejlesztésének fő irányai két eredőből fakadtak. Kiemelkedő közéleti emberek, gondolkodó államférfiak és tudósok nagyszabású "nemhivatalos" javaslatokkal léptek fel. A történetileg igazolt szándékok, a részelemeket nem számítva, a több helyen (egyfelől magyar-osztrák, másfelől magyar-horvát és osztrák-cseh stb. relációkban) egymással párhuzamos (vagy többszörös) intézetalapitások tendenciáit erősítették. Valamennyi érdekelt országban egyidejűleg fenntartott rokonintézetekkel az agrárfelsőoktatás fejlődését jobban lehetett szolgálni. Az intézmények paralelitásának óhaja még az olaszlakta (pl. milánói állatorvosi tanintézet 1851), s a galíciai országrészek kezdeményezéseiben is kifejezésre jutott. Ennek a megoldásnak indokoltan elfogadható határokat időlegesen csupán a szakoktatáshoz rendelkezésre álló tudósok és kvalifikált szakemberek száma szabhatott volna. (48) Ezzel ellentétben a Habsburg-kormányzat az agrárfelsőoktatásnak összbirodalmi alapon redukált fejlesztésére szorítkozott. Az államközösség országai viszonylatában rendszerint az egymást kizáró alternatív intézetalapitások szűkebb kereteit igyekezett konzerválni. Ez abban fejeződött ki, hogy az agrárágazatok differenciáló163