Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - ADATTÁR - Pecze Ferenc: A hazai agrárfelsőoktatás hálózatának kialakulása / 149–175. o.

tak. A reformkor agrárszakemberei, a polihisztorság terhét is viselve, alkotóműhelyeiket egyebek közt a szaktanintézetekben lelték meg. Soronkövetkező fejlődési periódusunkban az objektív korlátokat társadalmilag részben túlhaladták. A konzerva* tizmus megmaradt tetemes fékjeivel szemben az agrárfelsőoktatás tudományosan indokolt korszerUsitésének is utat kellett nyitni. (37) III. AZ AGRÁRFELSŐOKTATÁS NEOABSZOLUTIZMUS KORI STAGNÁLÁSA 7. Megszűnt, szünetelő és újraéledő intézmények. Az agrárfelsőoktatás ujabb periódusa 1848-49, 1850-től a kiegyezés tájáig (1865-1869) tartott. A tanintézetek diáksága többnyire a fegyveres szabadságharchoz csatlakozott. De belső szervezetükben rejlő gyengeségek (magánjellegük, létszámgondjaik stb.) is hozzájárultak, hogy működésükkel felhagyjanak. Eletrekeltésüket a neoabszolutizmus gyanakvó kormányzata késleltette; az ígéretes fellendülés átmenetileg megtört. Az agrárintézetek tanévkiesésekkel többirányú korlátozások között állhattak ismét talpra, vagy e korszakban egyáltalán nem dolgozhattak. Ugyanakkor bizonyos, néha ellentmondásos központi fejlesztő intézkedések sem hiányoztak és uj oktatási szervezetek is jöttek létre. A magyar agrártanintézeteket ebben az időszakban az osztrák birodalmi államszervek irányították. Meghatározó szerepet az uralkodó, a bécsi közoktatásügyi, 111. földművelésügyi minisztériumok és más hatóságok töltöttek be. Jelentősebb rendelkezéseket az 1850-es években az un. Thun-Hohenstein reform tartalmazott, amelynek pozitív elemei (venia legendi stb.) Győry T. szerint Eötvös J. gondolatait is magukba foglalták. Egyébként az itthoni feltételeket számításon kivül hagyta. Kisebb ügyekben (pl. állatorvosi intézet tanterme 1852-ben) a helytartóság intézkedett vagy éppen bürokratikusán akadékoskodott. A hatvanas években pedig az irányítást részben a viszszaállitott helytartótanács vette át. (38) Az ország egyetlen akkori Egyetemén a mezőgazdasági tanszéket 1850-ben végleg megszüntették. Véletlenszerű időegyezés, hogy a nagykőrösi tanítóképzéssel 1840-től az óvári Karika P., majd Galgóczy vezetésével összekapcsolt mezőgazdasági tanszék ugyanez évben halt el. Igen mostoha sors még aGeorgikonnak jutott, amely 17 éven át a kiegyezés küszöbéig nem funkcionált. Ezeknél az állatorvosi, a Selmecbányái és a magyaróvári intézetek jobb elbánásban részesültek, mert 1850-től kapuikat megnyitották. Jóllehet évek teltek el, amíg lábra kaphattak és szétzilált szervezetük újból megszilárdulhatott. (39) Mérsékelt előrelépéshez, az államszervek igazgatási szféráján kívül, társadalmi és magántevékenységek vezettek. Az 1853-ban megnyílt haszonkertészképző intézet tartalmi és névmódositással 1859-60-től az OMGE irányításával oktatott. Ezeket a kertészeti főiskola, ill. egyetem jogelődnek tekintették. Az intézetet magasabb fokra, az adott viszonyokban, a modern hazai kertészettudományi iskolaalapozó Entz Ferenc igazgató sem tudta felemelni, akit az MTA 1858-ban és a Bécsi Kertésztársulat 1865-ben lev. tagjaik sorába választottak. Ekkor (1858) rendszeresítették a műegyetemi mezőgazdasági tanszéket a tárgy enciklopédiájának előadására, amelyet az egész időszakban (sőt 1888-ig) müveitek. (40) Ebben az időszakban az állatorvosképzés gyorsan (1851) bekövetkezett módosítással intézményileg önállósodott. Rögtön nemcsak az orvoskarból, hanem az egyetemszervezet egészéből kivették. Ettől kezdve különálló agrárfelsőoktatási intézetté vált. Belső tagozódásának az önállósodásból szükségszerűen esedékes fejlesztését 161