Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Erdős Ferenc: Fejér megye törvényszékének iratai, 1860–1871 / 13–20. o.

László (a megyebizottmány tagja) elnöksége alá helyezték. A törvényszék tagjai sorába 159 táblabirát neveztek ki, akik közül az ügykezelés gyorsitása érdekében, a törvényszéki ülések előkészítése, a végzések végrehajtása céljából osztályonként 2-2 fő állandó alkalmazását határozta el a törvényhatóság. (5) A megyei politikai helyzet egyre feszültebbé váló atmoszférája is szükségessé tette, hogy a törvényszék munkáját a nagyfokú körültekintés, a határozott, gyors igazságszolgáltatás jellemezze. A feladatok is megsokszorozódtak, hiszen 1861 januárjában lényegében befejeződött a Bach-kori szolgabirői hivataloktól a törvénykezési ügyiratok átvétele. 1861. január 31-én az első alispán elnöklete alatt összeült teljes megyei törvényszék első ülésén a sürgős polgári ügyek illetékesség szerinti elosztása is megtörtént. Az állandősitott táblabirák pedig kétezernél is több büntető-, hagyatéki- és árvaügyi pertestet adtak át a törvényszéknek illetve a szolgabiráknak. (6) Különösen az árvatörvényszék elnökének és bíráinak kellett körültekintő módon eljárniok. Az árvaügyek "roppant tömege", késedelmet nem tűrő gyors elintézésük érdekében a bizottmány a törvényszéki állandó tagok közül már három táblabirát alkalmazott az árvatörvényszéknél, amely hetente két alkalommal tartotta üléseit, s ahol a gyakorlat szerint a törvényes bizonyságnak: nevezetesen a tiszti ügyésznek és a jegyzőnek is részt kellett vennie. (7) Látható, hogy a törvényhatóság határozataival, intézkedéseivel mind hatékonyabbá igyekezett tenni a megyei igazságszolgáltatást. Ezen erőfeszítést jól példázza a polgári törvényszék alá rendelt telekkönyvi hivatal megszervezése is ("., .mindaddig változatlan marad, amig az országgyűlés a telekkönyv szervezetéről másképp nem intézkedik"). A hivatal élére Ejszaky Károly, a megye tiszteletbeli főjegyzője került. Mellette a telekkönyvi vezető, a segédvezető, az iktató, a kiadó és az irattáros látta el a teendőket. Feladatuk volt a tagositások, birtokváltozások következtében helytelenné vált községi telekkönyvek megszerkesztése és elkészitése. (8) Figyelmet érdemel az az inditvány, amely az igazságszolgáltatás ügykezelését el akarta különiteni a közigazgatási kiadóhivataltól. (9) De a "jogtudő" bizottmányi tagokból álló választmány az ügykezelés területén végrehajtandó szétválasztást lehetetlennek tartotta. Ugyanakkor a "jogtudók", köztük Madarász József is, sőt az ő javaslatára, kidolgozták — igaz, csak ideiglenes jelleggel - a testi büntetés "zsinórmértékül szolgáló rendszabályait." (10) A törvénykezés gyakorlata szerint a szolgabirák hatáskörébe tartozó kisebb vétségek, kihágások esetén a botütések száma a tizenkettőt nem haladhatta meg. A testi büntetés végrehajtását megtiltották, ha a fegyenc az 50. életévét betöltötte. A 16 éven aluliakra "csak" (!) vesszőzés volt kiszabható. Amennyiben a fenyítés egészségügyi okok miatt nem volt végrehajtható, ugy a 12 botütést kétheti, a 25-öt pedig négyheti fogsággal kellett helyettesíteni. Ez esetben a rabtartás költségei is az elitéltet terhelték. A községi elöljáróság tekintélyének fenntartása, megszilárdítása érdekében a községi birő "fegyelmi illetősége" a 6 botütést nem haladhatta meg. Az antihumánus, osztály- és vagyoni szempontokat figyelembe vevő rendszabály a nemzetőri képességgel bírókat felmentette a testi büntetés alól. ("Aki nemzetőri minőségét elvesztette, a törvény kedvezményében nem részesül.") (11) A fentiek is bizonyítják, hogy az alkotmányos időszakban a megyei igazságszolgáltatás gyakorlatát a pozitív kezdeményezések mellett a feudális, retrográd tényezők továbbélése is jellemezte. Az ellentmondásokat még inkább elmélyítette az Országbírói Értekezlet által kidolgozott Ideiglenes Törvénykezési Rendszabályok. Az ITSz nem hozott változást a megyei törvényszék szervezetében, csupán azt határozta meg, hogy annak ülésein az elnöklő alispán mellett legalább 4 "törvénytudó" vegyen részt. (12) A megyei bizottmány karhatalommal történt felosztása — 1861 novembere — után a törvényhatóság élére Gradvohl Ede királyi biztos került. Az uj uradalmi for14