Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Erdős Ferenc: Fejér megye törvényszékének iratai, 1860–1871 / 13–20. o.

maciőt az 50-es évekhez képest sajátos kettősség jellemezte. Az októberi diploma után hozott intézkedések egy része fennmaradt, igy az igazságszolgáltatást érintő ügyekben továbbra is az 1861-ben újjászervezett megyei törvényszék Ítélkezett a magyar törvények illetve az ITSz szerint. Az 1861 augusztusától 1865 szeptemberéig tartó provizórium időszakában a megyei törvényszék szervezetét csupán annyiban módosították, hogy az első alispán elnöklete alatt funkcionáló polgári törvényszék látta el az árva- és csődiigyekkel kapcsolatos teendőket is. így feladatai megsokszorozódtak, s a megye polgári törvényszéke hetente több alkalommal tartotta Üléseit. A polgári törvényszék ülésein az elnöklő alispán mellett rendszerint négy törvényszéki tanácsos vett részt. A tanácsosokra fontos feladat hárult az ítéletek előterjesztésénél és meghozatalánál. A megyei büntetőtörvényszék munkájának irányítását továbbra is a másodalispán látta el. Ülésein a tanácsosok mellett a tiszti főUgyész s olykor az alUgyész is jelen volt. A tiszti főügyész képviselte a vádat, ugyanakkor ő tett javaslatot az ítéletre is. Mint a vád képviselője a törvényszék ítéletei ellen a fellebbezés jogával is élhetett. A provizórium időszakában az un. különleges bíróságok felállításával azonban messzemenően korlátozták a törvényszék hatáskörét. Békeidőben szinte páratlan hatáskörrel katonai bíráskodást léptettek életbe. Fejér megye a pesti haditörvényszék területéhez tartozott, s olyan bűneseteket utaltak a katonai bíróságok elé, amelyek fölött korábban — mint elsőfolyamodásu bíróság — a megyei törvényszék ítélkezett. A haditörvényszék ítélkezett a közrend, a vagyon- és életbiztonság, a felségárulás, a hatóságok stb. ellen elkövetett cselekedetek esetén. Felségárulás, felségsértés, zendülés és lázadás esetén a vizsgálatok és ítéletek az országos hadfőparancsnokság székhelyén történtek. (13) 1862-ben pedig a megye engedélyt kapott a rögtönbiráskodás jogának gyakorlására. A statáriális bíróság elsősorban a rablók, rablógyilkosok, gyújtogatok és bűntársaik fölött ítélkezett. A rögtönitélő törvényszék esetenként tartotta üléseit, amelyen az elnöklő másodalispán mellett négy Ítélőbíró, egy "pőtbiró" valamint a vád és a védelem képviselői vettek részt. (14) Az önkényuralom megyei képviselői is fontosnak tartották a közbiztonság megszilárdítását. Ezért az alispáni hivatal vezetői szükségesnek vélték a pandúrok létszámának fölemelését. Azzal támasztották alá véleményüket, hogy a megye Dunával határos vidékein elszaporodtak a marhaelhajtások, lóelkötések, az erdős, dombos vidékek pedig a tolvajok, rablók számára nyújtanak menedéket. (15) Az abszolutisztikus hatalom rendőruralmának fokozódását bizonyították azon tények, amelyek a bíráskodást érintő utasításokkal fölélesztették a Bach-kori rendeletek tartalmát és szellemét. 1864-ben a Helytartótanács utasította a megyei törvényhatóságot, hogy "a törvényes rend és béke" védelmében szigorúbb eszközöket alkalmazzanak, "zsibbadást nem tűrő erélyt" tanúsítanak. (16) A megyei tisztiszék 1864. október 3-án azzal a céllal hozott létre egy bizottságot, hogy a Helytartótanács utasításának értelmében javaslatot készítsen, amelyben foglalkozniuk kellett a megye börténéből szabadultak, a politikailag gyanús egyének, a pásztorok stb. fokozott felügyeletének és nyilvántartásának kérdésével. A bizottság által javasoltakat, majd a kidolgozott közbiztonsági rendszabályt a törvényhatóság elfogadta, s a megye területén 1865. március 28-án életbe is léptette. A helységekbe érkező idegen személyek felügyeletével, a pásztorok ellenőrzésével a községek elöljáróságát bizták meg. Kimondotta a rendszabály a törvényhatóság területén levő csárdák, tanyák fokozott ellenőrzését is. A járási tisztikar pedig köteles volt azok összeírását 1865 júliusáig végrehajtani. A rablók és gonosztevők 15