Levéltári Szemle, 27. (1977)

Levéltári Szemle, 27. (1977) 1. szám - Erdős Ferenc: Fejér megye törvényszékének iratai, 1860–1871 / 13–20. o.

Erdffs Ferenc: FEJÉR MEGYE TÖRVÉNYSZÉKÉNEK IRATAI (1860-1871) 1860. december 17-én alakult meg a Fejér megyei Bizottmány. A törvényhatóság élére az 1860. november 26-án főispánná kinevezett Cziráky János került. A kinevezésről szóló okirat tanúsága szerint feladata volt a közigazgatás megszervezése, valamint "a jelen átalakulási időszakra a törvényes rend érdekében szerkesztett ideiglenes királyi utasitás" megtartása és betartatása. (1) Azonban a bizottmány az abszolutizmus időszakában megsemmisitett önkormányzat mellett foglalt állást, a megyei élet alapjául az 1848. évi törvényeket jelölte meg; "az 1848. évi törvények a jelszó, uj megyei életünk alapja egyéb nem lehet P' (2) A 48-as alap nemcsak a közigazgatás, hanem az igazságszolgáltatás megyei szerveinek létrejöttét is meghatározta, így az önkormányzat jogával élő bizottmány — a főispánnal ellentétben, aki az országbirói határozattól várta az igazságszolgáltatást érintő intézkedések meghozatalát — szükségesnek vélte a törvényszék azonnali létrehozását, hogy az igazságszolgáltatás és a joggyakorlat legfőbb megyei fóruma az alkotmányos törvények és intézkedések szellemében munkálkodjék. A bizottmány határozata értelmében illetékességéhez tartoztak a büntető- és polgári perek mellett a telekkönyvi ügyek is, viszont ideiglenesen — az országgyűlés határozatáig — az úrbéri ügyekben a jogszolgáltatást szüneteltették. Míg a törvényhatóság a biztositási- csőd- és váltóügyek gyors végrehajtását szorgalmazta, addig az 1848-as törvények alapján moratórium alá eső peres ügyek további felfüggesztését rendelte el. Az elmondottak mellett az alkotmányos törvényszék életre hivása a cs. kir. megyetörvényszék fokozatos megszüntetését is célozta, ugyanis az abszolutizmuskori hivatal a végzéseit köteles volt a törvényszéknek átadni felülvizsgálat és intézkedés céljából. Székesfehérvárra, Mórra, Sárbogárdra és Bicskére a volt szolgabírói hivatalokhoz bizottságokat neveztek ki azon céllal, hogy a hivatali és peres iratokat átvegyék, az árvák Ügyeit "a nyilvánosság által, az érdekeltek megnyugtatására intéztessék". (3) Az igazságszolgáltatás kiépülő struktúrájában ismét fontos helyet kaptak a járási szolgabirák az esküdttársaikkal együtt. Legfontosabb elvül határozták meg számukra: a periratokban kifejtett bizonyítékok alapján lelkiismeretes ítéletet hozzanak és országos törvényeink szerint járjanak el. De — hogy a beláthatatlan következményekkel járó bonyodalmaknak elejét vegyék — a járási tisztikar az elmúlt 11 év alatti jogi cselekményeket a birodalmi törvények szerint volt köteles magyarázni. (4) A fentebb megfogalmazott elvek és gyakorlat alapján 1860 decemberében az ideiglenes jelleggel megalakuló törvényszék elnöke a másodalispán, Boross Mihály lett. A törvényszék végleges szervezeti kiépülését az objektív helyzet: nevezetesen az elintézetlen perek tömege, a joggyakorlat 48-as alapokra helyezése, az abszolutizmuskori bíróságok megszüntetése, illetve alkotmányellenessé történt nyilvánításuk tette sürgőssé. 1861. január 18-án a törvényszék három osztályra tagozódó hivatalszervezetét állapították meg. A polgári és úrbéri törvényszéket az első alispán, a büntetőtörvényszéket a másodalispán, az árvaügyi és csődtörvényszéket Horváth 13