Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - ADATTÁR - Horváth Jánosné: Írószer-ellátás a földművelésügyi tárcánál, 1867–1919 / 85–95. o.

feladatokat. Az állami számszék már 1886-ban, a minisztérium naplóinak és számadásainak felülvizsgálatakor észrevételezte e kettős iröszerellatási rendszert, s hogy a munkán könnyítsen, felszámolására vonatkozóan olyan javaslatot tett "nem volna-e célszerűbb és gazdasági szempontból előnyösebb, ha a minisztérium összes személyzete irodai átalányban részesülne?" (14) E javaslat alapján a minisztérium elnöki osztálya utasította számvevőségét jelentésének és felvilágosításának megadására. A számvevőség válaszában közölte: "irodai átalányban csakis a számvevőség személyzete részesül, míg az ügyosztályok, s a segédhivatalok írószerrel természetben láttatnak el. Tüzetes számítás a tekintetben, vajon az átalányozás, mely csakis tollra és irónra vonatkozik előnyösebb-e, mintha ezen szerek természetben adatnak ki — ekkorig sem történt — megközelítő számítás szerint azonban, tekintettel a nagyobb átalánnyal ellátandó magas rangú tisztviselők nagy számára az átalányozás alig fogna pénzbeli előnnyel járni." (15) A válaszból Ítélve a minisztérium számvevősége szabadulni kivánt az átalányozási rendszer kidolgozásának munkálataitól, de az állami szám szék megsürgette ennek elvégzését. Leiratában hivatkozott a fennálló és tudomása szerint gyakorlatban is alkalmazott azon szabályzatra, mely szerint: "az irodai átalányból az irótollak, tenta, porzó, fekete és vörös irón, pecsétviasz is megszerzendő." (16) Ilyen előzmények után fogott hozzá a minisztérium számvevősége az Írószer átalányozási rendszer kidolgozásához, illetve annak megállapításához, hogy a személyi átalányozás bevezetése milyen összegű költségmegtakarítást eredményezne. E munkához az 1885-1887. évi számadásokat kivonatolták és a nyert adatokat táblázatokban rögzítették. A kimutatásban 4 főcsoportot alkottak: papir, tinta, írószerek és vegyesek, s e címszavak alatt 18 fajta irodaszert soroltak fel. Az 1 főcsoport "papir" címszava alatt az itatőspapir, levélboriték és levélpapír fogyasztást, előbbinél koncban, utóbbiaknál darabban tüntették fel, s megállapították, hogy e papirféleségek beszerzésére évente átlag 224 Ft 49 krajcárt fordítottak. A 2. főcsoportba sorolták a tintát, amelyből 5 fajtát (alizarin, másoló, csersavas, végy- és szinestinta) forgalmaztak. A fogyasztás színesből volt jelentősebb, ezt követte a másoló- és vegytinta, majd a csersavas- és alizarintinta. Évente átlag 39,25 liter tintát vásároltak 301 Ft 25 krajcáros beszerzési áron. A 3. főcsoport "írószerek" címszava alá sorolták az acéltollat, rajztollat, tollnyelet, irónt és sorvezetőt. A többi főcsoporthoz viszonyítva itt mutatták ki a legmagasabb fogyasztást, mely évi átlagban 588 Ft 24 krajcárt tett ki. A 4. főcsoport "vegyesek" címszava alatt a porzó, pecsétviasz és gyufa beszerzési adatait tüntették fel, mely évi átlagban 283 Ft 60 krajcár volt. E négy főcsoportba sorolt író- ill. irodaszerekért évi átlagban 1497 Ft 58 krajcárt fizettek ki. E központilag beszerzett írószerek vételárához számolták még hozzá a központi- és a lótenyésztési számvevőségek dolgozói részére egyénenként 20 krajcárral kiszolgáltatott írószer átalányokat, mely számvevőségenként és havonként 4, évenként 96 Ft volt, így évi átlagban 1593 Ft 58 krajcárt tett ki az az összeg, amelyet írószer beszerzésére fordítottak. Miután e tényeket rögzítették, végezte el a számvevőség az összlétszámra vonatkoztatva, mely 1888-ban 258 fő volt, a rang- és azon belül az I-III. átalányfokozatba sorolást. Számításaik kapcsán kimutatták, hogy az átalányrendszer bevezetése előnyt jelent még ha a kiadóhivatalokban fogyasztott nagy mennyiségű pecsétviasz és az elnöki hivatal részére természetben kiszolgáltatandó írószerek beszerzési árát levonásba hozzák is. Annak ellenére, hogy az előkalkuláció során az átalányt meglehe87