Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - Komjáthy Miklós: Ila Bálint (1903–1975) / 281–284. o.

Ila Bálint (1903-1975) Az élet legmegszokottabb, kikerülhetetlen, mégis újra meg újra váratlannak érzett jelensége, a halál alig engedi szóhoz jutni a tárgyilagosságot a koporsónál. Mintha mindazt a jót, szépet, amit nem mondtunk el, mig módunkban volt, most a búcsúzás pillanatában, a helyrehozhatatlanság fojtogató érzésével torkunkban, pár percre zsugoritva, szeretnénk az örökre távozó tudomására hozni. A gyászbeszéd szubjektiv műfaj, a nekrológ Írójának kezét azonban már Klió irányitja. A nekrológ életrajz, történetirás, amely egyaránt köteles mérlegelni jót és rosszat, hogy az akiről szól, nagyjából ugy álljon a kései utókor előtt, amilyenként élt valaha kortársai között. Ne tévesszen meg senkit, ha ez a nekrológ, amely egy évvel halála után iródik Ila Bálintról, szinte csak jót fog mondani. Ila Bálint ui. jő ember volt, dolgos, tevékeny, tudós ember. Kisebb gyarlóságai csupán neki, embertársainak sohasem váltak kárára. 1903. február 15-én, Bálint-nap másnapján született Kunszentmiklőson, a tatárok dúlta Kathlabugaszállásán, ahogy beszélgetéseink során nem egyszer középkori nevén emlegettük szülővároskáját, a "Descensus Tartarorum"-ot. A fátlan, szikes Kiskunság "fővárosa" akkoriban éppen püspöki székhely volt. Baksay Sándor református lelkipásztor püspökként innen irányitotta 1904 óta a dunamelléki református egyházkerület életét s itt irta ráérősen terjengős elbeszéléseit a magyar falu életéről, amint azt parókiája ablakából látta s amilyennek láthatta ezt a szükszemhatáru világot a kis Ila Bálint is édesapja szegényes házacskájából. Hat elemit végzett, nyilván szüleinek abból az elképzeléséből, hogy Bálint, az idősebbik fiu a csizmadia apa mesterségét folytatja. Az élénkeszü fiúcska azonban többre volt hivatott. Alighanem vallástanára rábeszélésére Íratták be szülei a helybeli református gimnáziumba. A századelő felekezeti iskolái még őrizték a reformáció és ellenreformáció századainak nagy pedagógiai hagyományait s azt a szinvonalat, amelyet az önkényuralom elől az egyházi iskolákba húzódó tudósok, költők (mint Nagykőrösön Arany János) teremtettek meg. Ezekből az iskolákból eminens fiatalemberek sora került ki, korunk nem egy kiváló tudósa, köztük Kossuth- és Nobel-dijasok. De talán ennél is jellemzőbb és jelentősebb tény, hogy a magyar felekezeti iskoláknak mindmáig kellőképpen nem értékelt szerepe volt az átlagértelmiség kultúrájának kimunkálásában s ezen az értelmiségen keresztül a magyar művelődés európai szinten tartásában. A kunszentmiklósi református gimnáziumban, amelyet később Baksay Sándorról neveztek el, szerezte meg ennek az európai szintű, humán műveltségnek alapjait Ila Bálint. Jeles érettségije után mint Eötvös-kollégista a budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte tanulmányait s ott is tett 1927-ben magyar művelődéstörténetemből, egyetemes középkpri történelemből és diplomatikából summa cum laude doktorátust. Még annak az évnek októberében a Bécsi Magyar Történeti Intézet belső rendes tagja lett. Csaknem két esztendeig kutatott az egykori császárváros levéltáraiban a magyar 281