Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - KRÓNIKA - Móra Magda: Az 1975. évi Soproni Diáknapok helytörténeti pályázatáról: a Fejér megyei pályaművek bírálatainak tükrében / 263–270. o.

ben mutatkoznak meg, de a dolgozat maga ugy hat, mintha irójuk külön megszerkesztett részleteket rakott volna egymás mellé. A Vörösmarty Szinház történetéhez a tanulmány készitőjének jó publikált forrásai voltak, igy adatai helytállók, pontosak, a fogalmazás szakszerű. A dolgozat irója szépen mutat rá, hogy a századvégi megmozdulásoktól kezdve milyen nehéz időkben volt képes ujat teremteni a társadalmi összefogás ereje. A Fejér megyei Levéltár története cimü dolgozat irója nagy szorgalommal mélyedt bele a számára nem kis feladatot jelentő szakirodalom áttanulmányozásába, a levéltár jelenlegi és volt igazgatójának útmutatásait, emlékezéseit, és a dolgozókkal való beszélgetéseket is felhasználva igyekezett bemutatni a levéltárnak mint intézménynek sokoldalú feladatkörét és megyénk levéltárának sajátos gondjait, problémáit, munkaterületének, hivatásszerű működésének kiszélesedését, fejlődésének különböző szakaszait. Igényes, komoly munka, apró félreértései a terminológiai bizonytalanságokból adódtak, ezek viszont természetes következményei a komoly szakemberek erejéhez méretezett feladat vállalásának. A túlságosan részletekbe menő elemzéssel az volt a célom, hogy a beérkezett 40 pályamű bírálatainak tükrében kirajzolódjanak az eredmények, de megmutatkozzanak a problémák, nehézségek is. Az eredmények ugyanis a pályázatot kitűző szervek elgondolásainak reális voltát igazolják, a problémák és nehézségek ismerete viszont a pályázók és a pályamüvek birálatának gyakorlati gondjaihoz visz közelebb. Ahogy a bírálatokból kiderült, a dolgozatoknak egyharmad része kiemelkedő volt, a dolgozatok másik harmadát nem lehetett ide sorolni, mert vagy magának a témának megválasztása, vagy a feldolgozott anyag egyenetlensége, szerkeszetének aránytalanságai, a fogalmazás pongyolasága közepes értékűvé tett olyan munkákat, amelyeknek irői egy-egy részterületet ügyesen, lendületesen dolgoztak ki. Sőt azt kell mondanunk, hogy még a gyengék közé sorolt egyharmad részben sem akadt olyan dolgozat, amely témájában, ötleteiben vagy adataiban valami ujat ne hozott volna. Ha a pályázat elsődleges célja az volt, hogy hazánk szocialista társadalmának kialakulását fejlődésében mutassa be, illetve a fejlődés egy-egy korszakát vagy egy-egy sajátos területét tárja fel, ennek a célkitűzésnek középiskolásaink helytörténeti dolgozatai megyénkben is messzemenően megfeleltek. A részleteket tekintve azonban felvetődik néhány kérdés. Meglepőnek látszik, hogy az első és második témakörben 3-3, a harmadikban csak 2 pályamüvei jelentkeztek diákjaink. Azt hinnénk pedig, hogy a fiatalok számára a legszivesebben és legkönnyebben vállalható feladat és a legtöbb eredményt igérő munka a kutatásnak az a módja, amely elsősorban visszaemlékezésekre épithet, és ezen az utón gazdagíthatja diákjaink történeti tudatát, és teheti próbára tanulóink fogalmazási készségét. Meglepő viszont, hogy a komoly történeti felkészültséget kivánő témakör, azaz a negyedik — a községek, intézetek, intézmények, tsz-ek, vállalatok története — több mint kétszer annyi diákot vonzott, mint az első három együtt, ahova beszámítottuk a témájuk miatt be nem sorolhatókat is, mert megközelitőleg oda tartoznak. Gondolkodóba ejtő kérdés, miért alakult igy? Gyakorlati nevelők bizonyára közelebbről tudnának hozzászólni. Kevés közöttünk a nagy időknek olyan tanuja, aki szívesen és ugy tudja elmondani élményeit, hogy abban a 16-18 éves diák megtalálja magát? 30 év távolában összekavarodnak az emlékek, vagy a fiatalok számára válnak ne269