Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - KRÓNIKA - Körmendy Adrienne: A szocialista országok akadémiai levéltárainak IV. konferenciája: Prága–Bratislava, 1975 / 259–262. o.

anyagot bőviteni? Ezen a téren pl. már a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Levéltára, és a Lengyel Tudományos Akadémia Levéltára, valamint a SZUTA és az NDK Tudományos Akadémiájának Levéltára közös munkája szép eredményeket hozott. Sok szó esett a levéltári forráskiadások alapelvei egységesitésének szükségességéről is. 2. A második központi téma kidolgozását az NDK Tudományos Akadémiájának Levéltára vállalta: "Probleme der Bestandsbildung im Zentralen Archiv der Akademie der Wissenschaften der DDR. " Bevezetésképpen a referátum áttekintette a proveniencia-elve érvényesülésének történetét a német levéltári gyakorlatban, különös tekintettel a proveniencia-elvnek a fondképzésben való alkalmazhatósága és az adott korszak iratkezelési rendszere közti kapcsolatra. Az iratkezelési rendszerekben bekövetkezett változások szükség szerint vezettek a proveniencia-elv változatainak megszületéséhez. Az előadás részletesen ismertette a berlini akadémia szervezetében, iratkezelésében bekövetkezett változásokat, a keletkezett iratanyag tipusait és kifejtette: a szocialista korszak levéltári anyagában a fondok kialakításánál a proveniencia elvének szigorú betartása nem ad kielégitő eredményt. A komplikált és szinte átláthatatlan igazgatási struktúra, az alig vagy egyáltalában nem használható irattári rendszerek esetében a fontok kialakításánál (de nem belső rendezésénél) a "Funktionsprinzip" alkalmazása látszik célszerűbbnek. A német álláspont nem talált egyöntetű helyeslésre. Különösen a szovjet levéltárosok szólaltak fel a proveniencia-elv szigorú betartása mellett. A hosszú vita is mutatta, hogy a németek helyesen figyeltek fel arra a problémára, hogy a 19. században elfogadott fondkialakitási alapelv, valamint a szocialista korszak hivatalszervezete és iratkezelési gyakorlata között nem áll fenn többé a szükséges összhang. 3. A harmadik témacsoport a tudomány- és technikatörténeti források kérdéseivel foglalkozott. Az akadémiai levéltárak azáltal, hogy országuk legnagyobb, legtekintélyesebb és általában a legrégibb tudományos intézményének anyagát gyűjtik, a tudománytörténeti források kincstáraivá váltak. Egyes országok (pl. Lengyelország, Szovjetunió) akadémiai levéltárai felismerve a feladat jelentős-égét, tudatosan vállalták azt, és országuk tudománytörténeti központi levéltáraivá fejlődtek. Egyre több sző esik mindenütt a tudomány- és technikatörténet fontosságáról, müvelésének szükségességéről. Nem kis jelentőségűek tehát az akadémiai levéltárak tennivalói. Már a berlini konferencia is behatóan foglalkozott az egyes tudománytörténeti forrástipusok kérdésével, a mostani prágai konferenciára pedig a Csehszlovák Tudományos Akadémia Levéltára készitett részletes, tanulmányt, hogy milyen viszony áll fenn a publikált tudományos munkák és a tudománytörténeti jellegű levéltári anyagok között. A tudományos publikációk helyettesithetik-e a tudománytörténetirás számára a nem publikált anyagokat? A kérdésre adandó megalapozott válasz érdekében a Csehszlovák Tudományos Akadémia Levéltára a kisérletek sorozatát végezte el. Különböző tudományágakat (természettudomány és társadalomtudomány) művelő kutatók és tudományos intézmények tudományos publikációit vetette össze ugyanazoknak a kutatóknak és intézeteknek a nem publikált formában fennmaradt tudományos munkájukkal kapcsolatos levéltári anyagukkal abból a célból, hogy megállapítsa, a tudományos kutatás során keletkezett feljegyzések, megfigyelések, kisérletek rögzitései, vázlatok, fogalmazványok helyet tesithetők-e a tudományos munka eredményeit összefoglaló és közlő publikációval. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Levéltára által készitett tanulmány szerint: 260