Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - IRODALOM - Sárközi Zoltán: Kápolnai Iván: A Gránit Gyár 50 éve. Budapest, 1972. / 236–237. o.

mutató a megyei levéltárak hasonló jellegű segédleteinek jó elkészítéséhez, sőt magához a rendezés munkájához is. Különösen ki kell emelnünk azokat a bevezető részeket, amelyek az egyes iskolatípusokat ismertetik, megjelölve azok szervezésére vagy átszervezésére vonatkozó legfontosabb oktatási törvényeket vagy mődositó rendeleteket, hiszen ezek az iskolatípusok az országban mindenütt azonosak. Ugyanilyen pontosságra törekszik a kiadvány az egyes intézmények története esetében is, ahol ez fontos vagy lehetséges volt, az intézmény létrehozását elrendelő törvényt, miniszteri rendeletet, vagy az ezekre épülő tanácsi határozatot is megemlíti. Méltánylást érdemel külön is a tömör és pontos eligazítást nyújtó bevezető a kötet elején, a bibliográfia gazdagsága és a tájékozódást sokoldalúan megkönnyítő mutató. Szerettem volna néhány szóval utalni arra, hogy A debreceni iskolák szerény cimét viselő kötet sokkal többet nyújt, mint amennyit cimében igér. A XVIII. századig visszanyúlva és napjainkig elérkezve a legfontosabb iskolatípusok keletkezését, kialakulásuk vonalát követhetjük nyomon a kötet segítségével, ugyanakkor látunk iskolatípusokat megszületni, több évtizedig működni, majd megszűnni, és látjuk tanfolyamok, szakiskolák egy-két évtizedig vagy csak évekig tartó életét, és a születések és elhalálozások mögött mindig ott érezhető a különböző történelmi korszakok és társadalmi igények különböző műveltségi és gazdasági elvárása. Móra Magda Kápolnai Iván: A GRÁNIT GYÁR 50 ÉVE Budapest, 1972. Szép kiállitásh, nyomdatechnikailag magas színvonalú és gazdag belső tartalmú alkotással gyarapodott a magyar vállalattörténet-írás. A Finom kerámiai pari Müvek Gránit Csiszolókő rong- és Kőedénygyára 1972-ben jubileumi kiadványt jelentetett meg Kápolnai Iván statisztikus, a vállalat volt munkatársa tollából. Az iparágban e munka időrendben már a negyedik jeles alkotás: Ruzsás Lajosnak a pécsi Zsolnay-gyár történetéről 1954-ben kiadott, úttörő gyártörténeti müve és Sikota Győzőnek a hollóhází kerámiát 1960-ban, és a herendi porcelánt 1970-ben ismertető, elsősorban művészettörténeti feldolgozásai után. A könyv az 1950 óta kettős gyártási profilú vállalat történetét részben a hazai csiszolőkorong-, részben pedig a kőedény gyártás kettős medrében beágyazva mutatja be. Széles szakmai- technikai (részben nemzetközi) háttér bontakozik ki az egyedi vállalkozás mögött. E tekintetben a dolgozat mintaszerű és egyben példamutató. Ilyen mélységű iparági ismertetéssel gyártörténeti dolgozatainkban ritkán szoktunk találkozni. A másik, ennél is jellemzőbb erőssége a műnek abból adódik, hogy szerzője mint üzemgazdász lépten-nyomon quantitativ elemzésekbe bocsátkozik. Nagy mennyiségben használ fel számszerű adatokat, statisztikai idősorokat. Az adatokból kiolvasható fejlődési tendenciákat grafikus ábrázolások szemléltetik. A verbális rész után 236