Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - IRODALOM - Gecsényi Lajos: Békés megye 1944–45–ben: A felszabadulás és a népi demokratikus forradalom első esztendeje a Viharsarokban. Tanulmányok. Szerk.: Dér László és Szabó Ferenc. Békéscsaba, 1975. / 228–231. o.

A mai Békés megye területének történetét — tematikus bontásban — vizsgáló hét tanulmányt hat szerző készitette. Leiner Gyula a megye felszabadulását megelőző gazdasági-társadalmi helyzetről és az ellenforradalmi rendszer utolsó hónapjairól ad átfogó képet. Áttekinti a népességi viszonyok alakulását, a földbirtok megoszlását benne a nagybirtok nyomasztó túlsúlyát-, társadalmi vonatkozásban pedig — statisztikai táblázatokkal illusztráltan — mindenekelőtt a parasztság és az agrárproletariátus belső rétegeződését. Már itt találkozunk azokkal a szintkülönbségekkel, amelyek minden tanulmányban világosan észlelhetők: a történeti Békés megye és a közigazgatásilag később hozzácsatolt Bihar és Csanád megyei területek között fennálló fejlődésbeli eltérésekkel. Beszámol a tanulmány a Horthy rendszer végnapjairól: az életviszonyok romlásáról (a kötelező beszolgáltatás, a drágulás hatásáról), a hatóságoknak a baloldali gondolkodású személyek elleni terrorintézkedéseiről s nem utolsó sorban arról az ellenzéki hangulatról, amely az előbbi tényezőkkel összefüggésben a lakosság körében kialakult. A következő cikk — szerzője ugyancsak Leiner Gyula — foglalja össze a felszabadulás katonai eseményeinek krónikáját s gazdag levéltári anyag alapján mutatja be a demokratikus közélet sokszínű tablójának kialakulását. ("Államhatalom, államigazgatás, közállapotok a megye felszabadulásától az ország felszabadulásáig.") Leiner irása adatok, tények tömegének felsorakoztatására alapozva tárja fel azt a bonyolult helyzetet, amely a megyében, árinak egyes településein 1944 késő őszén kialakult. A politikai élet első lépéseitől az alsó- és középfokú igazgatás megszervezéséig — az igazságszolgáltatás, a közbiztonság, a közellátás, a "nyitott" határvonalon át a szomszédos Romániával való kereskedelem, a mezőgazdasági munkák, a pénzügyi élet, az ipari városok és Budapest élelmiszerrel való ellátása, az oktatás — egyszóval a tág értelemben vett közélet, minden területére kiterjedt figyelme. Közben nem került olyan kérdéseket sem, amelyek egyoldalú megítélése, értékelése sok vitát s talán még több téves nézetet váltott ki a szakirodalomban, a köztudatban-, a proletárdiktatúra azonnali megvalósítására irányuló törekvéseket, az 1919-es Tanácsköztársaság rendszerének felelevenítésére tett kísérleteket. Munkájának jelentős érdeme, hogy e problémák valósághű bemutatása mellett kiemeli az ezekkel egyidőben jelentkező ellenhatásokat, a nemzeti összefogás megteremtését célzó, sikeres törekvéseket. A községi, járási és megyei közigazgatási szervek talpraállását tekintve megállapítja, hogy a felszabadító Vörös Hadsereg támogatásával, általában mindenütt a régi közigazgatási apparátus helyükön maradt első vagy másodvonalbeli vezetői vállaltak szerepet az újjászervezésben, és segítségükkel rövid idő alatt sikerült a folyamatos működést biztosítani. Tevékenységük politikai irányításában a megye leghaladóbb demokratikus erői, élükön a kommunistákkal, jelentették a meghatározó tényezőt. Molnár Pálné A Magyar Kommunista Párt szervezeteinek megalakulása és szervezetei fejlődése Békés megyében a felszabadulástól 1945 őszéig c. tanulmánya az általános áttekintésből éppen e meghatározó, dinamikus erőt emelte ki. A kommunisták, mind az elsők között talpra állt politikai párt tagjai, határozott elképzelésekkel és programmal vállaltak közéleti szerepet. Emellett azonban jelentős súlyt fektettek belső szervezeti életük erősítésére, tömegbázisuk fejlesztésére, szélesítésére. Molnár Pálné elősorban ezekre a belső kérdésekre (taglétszám, tagszervezés, agitációés propaganda) összpontosított s mellettük kevesebb figyelmet tudott fordítani akár a Magyar Kommunista Pártnak a tömegszervezetek létrehozásában és irányításában végzett munkájára, akár a más pártokhoz való viszonyára. így azután a pártnak az 229