Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - Pap Gáborné: Spanyolországi tapasztalatok / 39–52. o.

Az egyházi levéltárak ugyancsak teljesen függetlenek az állami hatóságoktól. Működésükbe, munkájukba nincs beleszólása a Főigazgatóságnak. A levéltári törvény csak annyiban vonatkozik rájuk, hogy anyagukat nem vihetik külföldre. — Ennek ellenére a Főigazgatóság gyakran ad anyagi támogatást az egyházi levéltáraknak, raktári állványzatra, őrzési eszközökre, irataik védelme és megfelelő kezelése érdekében. A Főigazgatóság jelenlegi vezetője havi segély formájában igyekszik ezt a kérdést megoldani. A személyzet az egyházi levéltárakban is nagyon kevés. Itt még rendezési munkákra is szükség volna, nem is emlitve az iratanyag kutathatóságával kapcsolatos nehézségeket. Kutatás — éppen munkaerő hiány miatt — gyakran csak napi néhány órában lehetséges, s ez a más városból érkező kutatóknak — sokszor levéltárosoknak — nagyon megnehezíti a helyzetét. Mintegy tiz éve indult az a kezdeményezés, hogy az egyházi levéltárak iratairól filmet készítsenek, éppen a nemzeti javak védelme és a kutatás megkönnyítése érdekében. Eredményt eddig csak hézagosan sikerült elérni, mivel ez a törekvés az egyházi levéltárak részéről nagy ellenállásba ütközik. Bár a mikrofilmező szolgálat munkatársai nagy diplomáciával tárgyalnak, nehezen tudják legyőzni az egyházi levéltárak bizalmatlanságát, akik anyaguk nyilvánosságra kerülésétől és kutató-körük elvesztésétől félnek. — Az az érv is ritkán segit, hogy a film egy példányát megkapja maga az egyházi levéltár is. A gazdasági levéltárak, bankok, üzemek, vállalatok ügyvitele magánügy, levéltáraik magánlevéltárak, amelyek elvben meg is semmisíthetik irataikat. Rájuk a levéltári törvény sem vonatkozik. — Azoknál a gazdasági szerveknél, amelyek a pénzügyminisztérium főhatósága alá tartoznak, természetesen a levéltár is a pénzügyminisztérium irányítása és ellenőrzése alatt áll, beleértve a személyzetet is. Hogy a szakszerűség e levéltárakban is biztosítva legyen, általában a levéltári Főigazgatóság vagy a kulturális minisztérium képzésében részt vett dokumentátorokat alkalmaznak. Ez bizonyos garanciát jelent az iratanyaguk szakszerű kezelésére. A magánlevéltárak másik fajtája, a családok és magánszemélyek tulajdonában levő levéltárak kezelésére nincs szabályozás, ezek is kivülesnek a Főigazgatóság hatáskörén. Rájuk vonatkozik a nemzeti javak védelme, amennyiben az állam ellenőrzése nélkül nem adhatják el vagy nem vihetik külföldre irataikat. A családok maguk is gyakran alkalmaznak levéltárosokat, pályázat utján. Ilyenkor a körzetükben levő központi levéltártól is kérnek segítséget, tanácsot. Néhány nagy család levéltára már állami megőrzésben van (Duc de Frias, Osuna, Álba stb.) s előfordul, hogy a nagyobb történeti állami levéltárak megvásárolnak egyes családi levéltárakat. Ennek az anyaggyűjtésnek leginkább az anyagi keretük csekély volta szab határt. — Néhány esetben a családok letétbe helyezik levéltárukat valamelyik központi levéltárba, általában kikötésekkel (irataik rendezése, kisimítása stb.). + A továbbiakban azokról a levéltárakról számolok be részletesebben, amelyekben jártam. Az Arehivo liistoricoNációnál-t egy 1866. márc. 28-i királyi rendelet alapította több különböző provenienciáju önálló levéltári fond egyesítésével. Legrégibb iratai a VIII. századból, a legújabbak a XX. századból származnak. 43