Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - ADATTÁR - Tóth Róbert: Adalékok a pécsi bányamunkásság harcaihoz, 1860–1935 / 177–190. o.

"D. / 1918 - 1921. " A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság uralmára vonatkozó (D. /ponttal jelzett) fejezetrész azért nem kerül közlésre, mert Derényi (Drasenovich) Jenő nem közvetlen tapasztalatai alapján számol be az eseményekről. "E. / 1921 - 1935. A nemzeti impérium kiterjesztésével természetesen egy csapásra megváltozott a helyzet. A munkásság java része hazafiasán viselkedett, de azért soknál észlelhető volt, hogy csak a viszonyok változásának hatása alatt mutatott szimpátiát a dolgok uj állása iránt. Az azon év őszén lefolyt nemzetgyűlési választásokat megelőző pártharcok már káros hatással voltak a munkásság hangulatára s a szélsőséges érzelmű munkásokat a demokrata jelölt melletti tüntetésre birták. Az ugyanezen időben itt megalakult keresztényszocialista párt a választásoknál kisebbségben maradt s a bányavállalatnál sem tudtak a munkások érdekében semmit sem elérni. Ez a szervezet különben sem tudott itt érvényesülni, mert sem ügyes szónokai, sem agitátorai nem voltak, önálló helyiséggel nem rendelkeztek, pártfogásban pedig sehonnan sem részesültek (sic!), ^minekfolytán a munkások, kik előbb még a megtorlástól való félelmükben nem igen mertek nyiltan szint vallani, később, különösen mikor helyicsoportjuk 1922. évi január hó 15-én újból megalakulhatott, mind nagyobb számban ismét a szociáldemokratákhoz csatlakoztak. A szocialista (kommunista) érzelmű munkások mindinkább elégedetlenkedtek a pécsbányatelepi rendőrség szigorú eljárása miatt. Bántotta őket, hogy a rendőrség egyes munkásokat rendőri felügyelet miatt (22) tart, mások ellen korábbi bűncselekmények miatt eljárást indit, a külföldiek ellenőrzését szigorúan végrehajtja stb., szóval az ő nézetük szerint a munkásokat molesztálja, holott a szomszédos megyei területeken a munkássággal sokkal enyhébben bánnak. A szociáldemokraták, hogy az elveszett poziciőt ismét visszaszerezzék és minél több uj hivet gyűjtsenek ismét maguknak, az 1922. év tavaszán terjedelmes bérmemorandumot nyújtottak be a bányaigazgatósághoz, melyre záros határidő alatt választ kivántak. A bányaigazgatóság a bérmemorandum tárgyalására meghivta ugy a szociáldemokrata, mint a keresztényszocialista veztőket, (23) de az előbbiek az utóbbiakkal nem voltak hajlandók tárgyalni ugy, hogy a szénkormánybiztosnak kellett az ügyben határoznia. Az országos szénkormánybiztos rendelete alapján megejtett választásokból a szociáldemokraták győztesen kerültek ki, mig a keresztényszocialisták az egész vonalon kibuktak. Az ily módon megválasztott szociáldemokrata bizalmi férfiakkal együtt Peyer Károly is részt vett az 1922. évben megtartott két ily tárgyaláson, melyek kölcsönös engedékenység mellett eredménnyel végződtek. Amikor a szocialisták az 1922. év szeptember havában ujabb.memorandumot adtak be, felsőbb helyről a szocialisták budapesti képviselőit a tárgyalásból kizárták, amiért a munkások bizalmi férfiai jó részben el sem jöttek a tárgyalásra, a munkások pedig, bár ujabb lényeges bérjavitást kaptak, bizonyára kapott utasitásra részleges sztrájkba léptek. Pécsbányatelepen mindössze az egyik aknán, de ott is csak egy napon sztrájkoltak, ellenben Mecsekszabolcson, Somogyon és Vasason több napon át 182