Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 2–3. szám - ADATTÁR - Tóth Róbert: Adalékok a pécsi bányamunkásság harcaihoz, 1860–1935 / 177–190. o.

A munkásokat feleskették és felolvasták előttük a hadicikkelyeket, melyek az engedelmesség megtagadását, a munka megtagadását, lázadást halállal büntetik. A bányaigazgatőság ekkor a benzinhiány cimén behozta a napi tiz órás műszakot, melyet a munkások eleinte zúgolódás nélkül végeztek, de az élelmiszerhiány következtében egyre fogyatékosabb táplálkozás miatt elégedetlenkedő bányamunkások követelésére 1916-ban ismét visszatért a nyolc órás műszakra. A munkásságnak a háború elején tanusitott kifogástalan fegyelmezettsége mindinkább lazult, amit az elégtelen táplálkozás idézett elő. Ennek folytán a termelés mindinkább hanyatlott, miért is a munkások élelmezési kvótáit felemelték. A munkások elégedetlensége akkor már több izben nyilt munkabeszüntetésekben is megnyilvánult ugy, hogy a budapesti katonai parancsnokság a munkásság panaszainak és követeléseinek békés elintézhetése céljából a saját kebelében e célra külön főrumot létesitett, mely a munkaadókkal és munkásokkal megtartott tárgyalás után végérvényesen döntött. Mindezen intézkedések ideig-óráig elsimitották ugyan az egyenetlenségeket, de a munkásság tudatában annak, hogy a háború folyamán mily fontos tényezővé vált, a titkos bujtogatas hatása alatt mind több követelésekkel állott elő annak ellenére, hogy mindinkább kevesebbet dolgozott, kevesebbet termelt. Ezen mozgalmak hátterében már ott volt Dr. Hajdú Gyula, a pécsi szociáldemokrata párt vezére is. A mindjobban hanyatló termelés fokozása érdekében a pénzügyminisztérium az 1917. év végén a bányamunkásokat tulmUszak teljesítésére kötelezte, ami a munkások nagyobb részében elégedetlenséget váltott ki és ezt avval indokolták, hogy a háborús élelmezés következtében elgyengült erőkkel nem képesek még tulmüszakot is végezni. Természetes, hogy a munkások ebbeli ellenállását az állandó izgatások csak fokozták. Kapóra jött a munkásoknak az 1918. május 20-án Pécsett lefolyt katonai lázadás, mikor is a már szétvert lázadó katonáknak egy töredéke kisebb csoportokban Pécsbányatelepre is kijött, hol a munkások egy részének csatlakozása s a kisebb járőrökre szétforgácsolt népfelkelőktől elvett fegyverekkel való felszerelése után a tulmUszakok igazolatlan mulasztása miatt elzárva volt munkásokat a fogdákból erőszakkal kiszabadították, majd a pécsbányatelepi katonai parancsnokság épületét megtámadták, melyet rövid ellenállás után elfoglalva az ott talált Herszényi Zsombor alezredest és Meiszner Miklós századost foglyul ejtették, (...) és végül a Szent János-kutnál agyonlőtték. A katonai rögtönitélő bíróságnak nyomban végrehajtott halálos Ítéletei a munkásokat megfélemitették (20) ugyan, azonban a piavei csatavesztés, (21) a már hoszszan tartó háború miatti elégületlenség, a folyton fokozódó izgatás a munkásokra káros befolyást gyakorolt. Most már noha pro forma még katonai fegyelem alatt állottak, a munkások népgyűléseken is részt vehettek ismét, melyeken a (...) szónokok a régi tónusban mind merészebben beszéltek, míg végül bekövetkezett (...) a forradalom. " 181