Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - Kiss Géza: A levéltári olvasókönyvek és a történelemtanítás / 23–32. o.

gos helyzetet tükrözhetik. Ha tehát abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szűkebb hazánkbői is közöl az olvasókönyv ilyen oklevelet, viszonylag könnyen és pontosan megértethetjük tanítványainkkal a feudális birtokok kialakulását, vagy esetleg az egyes királyi, egyházi, vagy világi birtok szervezetének fejlődését, gazdálkodásának alakulását. Még szerencsésebb a helyzetünk, ha a levéltári olvasókönyv olyan különleges tipusu oklevélből közöl részleteket, amelyet a XV. század végétől kezdve urbáriumnak nevezünk. Ez már gyakran teljes részletességgel tünteti fel a jobbágyokat és alapvető szolgáltatásaikat. Nem a szerkesztő levéltáros tehet róla, hogy az osztályharc tényeit rögzitő anyag mindegyik olvasókönyvben szegényes. A volt feudális uralkodó osztály irott dokumentumaiban érthető módon csak áttételesen rögzítette az osztályharc eseményeit. Olvasókönyveinkben igen gyakran találkozunk a munkamegosztásra, és az árutermelés fejlődésére, a városi élet kibontakozására vonatkozó középkori adatokkal. Ezek segítségével be lehet mutatni a céhek világát, valamint a városi élet változásait. Meg lehet kísérelni azt is, hogy néhány polgári végrendelet bemutatásával képet adjunk a jómódú polgár vagyoni viszonyairól. Igen nagy kár, hogy az olvasókönyvek egy részénél a levéltárosok saját értékesebb irataik bemutatása mellett megfeledkeznek a középkori forrásoknak arról a csoportjáról, amelyet a kortársak azért hoztak létre, hogy korunk eseményeit az utókor számára feljegyezzék. Ez a feljegyzés különböző formát ölthetett. Keletkezhetett egyszerű, száraz regisztrálás, mint pl. az egyházi intézmények eseményeit rögzitő annales, vagy a történéseket szintén időrendben tárgyaló, de meg is magyarázható krónika, sőt — a mi korai középkorunkban — szélesen hömpölygő gesta is. Az olvasókönyvekben és a levéltárakban legnagyobb mennyiségben a hivatalszervezet átalakulása során keletkezett újkori forrásfajtával, az ügyintézés aktuális lépéseit rögzitő aktával találkozunk. — Újkori forráscsoport a publicisztika is. Röpiratok, pamfletek, vitairatok, újságok stb. tartoznak ide. Az újságok az újkor igen sokrétű, szines forrásai. Nélkülözhetetlenek az iskolában is a politikai történethez, gazdaságtörténethez és az egyes eszmei áramlatok bemutatásához is. A XVIII. század végétől a helyi események bemutatásánál jő szolgálatot tennének a helytörténeti oktatásnak is, de az olvasókönyveink kelleténél kisebb mértékben közölnek ujságkivágatokat. (Ebben a vonatkozásban alaposan elmaradnak a lehetőségeket igen jól hasznosító "történelmi olvasókönyvektől".) Az igényesebb pedagógusok hiányolták azt is, hogy a levéltári olvasókönyvek többségéből hiányoznak az oktatásban kitűnően hasznosítható memoár-, napló-, vagy éppen utleirás-részletek. (Szabályt erősitő kivételként utalhatunk itt Kanyar József: "Harminc nemzedék vallomása Somogyról" c. munkájára.) Szakmai szempontból ugyan valószínűleg helyesen jártak el a levéltárosok, de az is bizonyos, hogy a pedagógiai szükséglet megkívánná a gördülékeny részletek kezelését. — Talán a fentieknél is jobban hiányoznak a XVIII-XIX. századtól a kortársi történeti irodalomnak azok a darabjai, amelyeket ma már a legkülönbözőbb rendeltetésű országos és helyi bibliográfiák kínálnak felhasználásra, de sajnos a főváros és a megyeszékhelyek forrásőrző intézményein kivül sehol sem hozzáférhetők a pedagógusok számára. 28