Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - Kiss Géza: A levéltári olvasókönyvek és a történelemtanítás / 23–32. o.

"A kiadvány feltétlenül alkalmas arra, hogy az iskolareform szellemében és irányelveinek megfelelően támogassa a történelemtanítás munkáját és a további helytörténeti kutatás iránt az érdeklődést felkeltse... Ennek az uj célú és módszerű nevelésnek talán az elbeszélő történelemtanitásnál is jobban eszköze a világos megjegyzésekkel érthetővé tett dokumentumgyűjtemény. Meggyőződésünk, hogy mind az ifjúság, mind a felnőtt olvasók hasznos és értékes könyvet kapnak kezükbe..." Bár sok vonatkozásban igen jelentős segítséget ad a praktizáló tanárnak a Horváth Zoltán által szerkesztett és 1964-ben kiadott "Sopron és a megye múltja egykorú iratok tükrében" cimü kötet, mégis ugy tűnik, hogy szerkesztője — sok más fontos cél mellett — csak mintegy mellékes feladatnak látta az iskola munkájának támogatását, mert éppen hogy csak megemliti e bevezetőben, hogy "hasznos lehet ez a könyv a pedagógusok és a diákság számára is." Az egyes kötetek elé tűzött konkrét célok tekintetében az 1965. év jelentett fordulót. Ebben az évben három uj olvasókönyv is megjelent. A mi szempontunkból különösen a győri és a Borsod-Abauj- Zemplén megyei olvasókönyvek fontosak. A győri állami levéltár igazgatója, Lengyel Alfréd szerkesztésében közzétett "Győr megye történetének irásos emlékei" cimü füzet előszavában ugyanis már az alábbiakat olvashatjuk: "A győri Állami Levéltár már régebben tervbe vette, hogy a helytörténeti oktatás szemléletesebbé tétele érdekében dokumentum sorozatot bocsát a középiskolák, illetve azok történelem szakkörei rendelkezésére. E cél kitűzésével részben a tanárok munkáját kivánja szakvonalon támogatni, részben az irásos emlékek felé irányuló érdeklődés felkeltésével fokozni szeretné a tanulóifjúságnak a haladó hagyományok iránti megbecsülését A kiadvány elsősorban szemléltetni, tanítani akar, de igazi célját abban az esetben érhetné el, ha a népmüvelés érdekei mellett az oktatási intézmények és levéltárak közötti kapcsolatok intenzivebbé válását is elő tudná mozdítani." Itt nemcsak a tiszteletre méltó szándék megfogalmazására kell odafigyelnünk, hanem arra is, hogy Lengyel Alfréd olvasókönyvét követnek szánta, amely megteremthetné a levéltárak és az oktatási intézmények kapcsolatát. Ennek a kapcsolatnak az igazi értékét azonban csak azok a történelemtanárok ismerik, akik otthon vannak valamelyik levéltárunk falai között, akik újra és újra belenéznek a források tükrébe, hogy összevessék tankönyveik absztrakcióit a valóság rejtett vagy nyilt képeivel. Ha ilyen tanár hiv műhelybeszélgetésre levéltárost, vagy éppen diákjaival látogat el a levéltárba "forrást látni", vagy egy-egy levéltári dokumentumokkal színezett órát tartani, akkor az olvasókönyv is állandóan forgatott segédlet lesz a történelemórákon. Ennek azonban a levéltárosok és a tanárok közötti eleven, alkotó jellegű kapcsolat az alapja! Aki idáig követett bennünket, annak óhatatlanul ajkára tolul a kérdés: Hát ezek szerint az olvasókönyvek tömeges és intenziv használatára nem lehet számitani? — Lehet, de csak olyan mértékben, ahogy növelni tudjuk a magas műveltségű és a források használatához is értő tanárok számát. Másfél évtized igazolta: A legjobb eszközt is csak értő kezek forgathatják haszonnal... Ezt az igazságot az üzemek után az iskolákban is figyelembe kellene venni... 24