Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - Kiss Géza: A levéltári olvasókönyvek és a történelemtanítás / 23–32. o.

Kiás Géza: A LEVÉLTÁRI OLVASÓKÖNYVEK ÉS A TÖRTÉNELEMTANÍTÁS Az elmúlt két évtizedben felfokozódott az érdeklődés a dolgozó ember és szűkebb környezete iránt. A honismereti mozgalom lelkes, amatőr kutatói és a hivatalos történészek egyaránt érdeklődéssel fordultak az országos történelmet ezernyi színnel gazdagító "helyi különös" felé. Egyesek a közeli, vagy távolabbi múlt jelent meghatározó, jövőt formáló titkait kutatták, mások meg a jelen gyorsan röppenő értékes pillanatait igyekeztek megőrizni a krónikák lapjain, az utókor számára. A rendelkezésre álló keretek között nem vállalkozhatunk a szakértelem és lelkiismeret koordinátái által meghatározott színvonalú, hihetetlen mennyiségű kiadvány értékelésére. A cimben vállalt feladatunk egyébként is csak arra kötelez bennünket, hogy a tanítási órán való közvetlen hasznosítás lehetőségeit kinálő levéltári olvasókönyveket vegyük alaposabb vizsgálat alá. Elemzésünk — félreértés ne essék — most nem terjedhet ki azokra a jelentős eredményekre, amelyeket az értékes kötetek öszszeállitói elértek a helyi kutatás, a helytörténeti ismeretszerzés és ismeretterjesztés, az idegenforgalom stb. szükségleteinek kielégítésével. Még az olvasókönyvek közül is csak azokkal foglalkozhatunk, amelyeknek szerzői külön gondoltak az iskolák oktatási-nevelési céljainak szolgálatával. A NEVELÉSI CÉLOK MEGFOGALMAZÁSA A LEVÉLTÁRI OLVASÓKÖNYVEKBEN Közel másfél évtizede annak, hogy hasznos kezdeményezésként Degré Alajos gondozásában megjelent a levéltári olvasókönyvek első kötete, "Olvasókönyv Zala megye történetéhez" cimmel. A következő évben a Levéltárak Országos Központjának 67 675/1962. sz., "Szempontok a történelmi olvasókönyvek készítéséhez" cimü körlevele az alábbiakban határozta meg a leendő olvasókönyvek célját: "Az olvasókönyv elsősorban a középiskola I-IV. osztályaiba járó tanulóifjúság számára, az általános és középiskolai történelemtanárok munkájának megkönnyítésére készül, de bizonyára szívesen fogadja majd a történelem iránt érdeklődő nagyközönség is, akár tanulságos olvasmányként, akár szervezett oktatási formák keretében." Tanulságos lenne ugyan számunkra a célkitűzés helyességéről folytatott vita eredményeinek ismertetése, de minket itt most csak az érdekel, hogy milyen mértékben tartották fontosnak a kötetek szerzői a történelemtanítás szolgálatát? (1) A fentebb említett körlevéllel egyidőben, 1962-ben jelent meg Farkas Gábor és K. Móra Magda szerkesztésében a "Fejér megye múltja irott emlékekben" c. kiadvány. Ennek bevezetőjében a következőket olvashatjuk: 23