Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - IRODALOM - Szabó Ferenc: Nógrád megye tanácsai a művelődésért 1950–1970. Összeállította: Leblancné Kelemen Mária és Schneider Miklós. (Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból 5.) Salgótarján, 1975. / 197–199. o.

badulás előtti évtizedekből kevés felmutatni valója van, a hetvenes évekig elért eredményeket történelmi mértékkel kifejezhető, nagy minőségi változást hozó vívmányoknak kell tekintenünk. Elég csak arra utalnunk, hogy a megyeszékhely Salgótarján a tőkés világban keletkezett üzemek és bányatelepek barátságtalan megjelenésű együttesével, szellemi életét tekintve a kisvárosi szinvonalat alig elérve indult el a szocialista fejlődés utján. A gazdasági növekedés, a lendületes iparositás szükségletei mellett az 1960-as évek elejétől kapta meg a Nógrád megyei és a salgótarjáni tervekben a kiemelt helyet az oktatás fejlesztése, a szinvonalas közművelődési élet megteremtése. Ma Salgótarján bármelyik hasonló megyeszékhellyel fel tudja venni a versenyt, S Balassagyarmat, Pásztó, meg a többi település is állandó fejlődést mutat fel a kultúrában. Mindez a párt útmutatásait követő tanácsi munkának az eredménye elsősorban, ahogy a kötet sokféle oldalról bizonyitja. A megyei tanács és a megyei tanács végrehajtó bizottsága döntései, állásfoglalásai a húsz év alatt egyre inkább irányelv jellegűek lettek, azzal együtt, hogy mind jobban a reálisan feltárt, szépités nélkül értékelt tényekre épülnek. A járási és városi testületek határozatainak valóságalapja — a konkrét végrehajtáshoz közelebb állva — már az ötvenes években is erősebb volt. A községek tanácsi döntéseiről a kötet — terjedelmi okokból — már nem adhat képet. Talán a jegyzetelés során lehetett volna a kisebb települések sajátos helyzetét érzékeltetni. Forráskiadványról lévén sző, a recenzens egyik fő feladata ehelyütt annak a mérlegelése, milyen érdemeket vagy milyen gyengéket mutat a kötet ebben az erősen levéltári kötődésű műfajban. A közölt iratok kiválasztásáról, rendszerezéséről már elismeréssel szóltunk. Dicséret illeti a kiadvány használatát messzemenően megkönynyitő, alapos mutatót. (A levéltárra vonatkozó tételszámok közül véletlenül maradhatott ki a 103.) Az alapos index birtokában helyesnek tartjuk a lényeg visszaadására törekvő, lakonikus címadást az egyes iratok előtt. Mindössze néhány esetben vezeti félre az olvasót a cim általános volta. (Pl. az 1., a 23., a 29. és az 56. sz. dokumentumnál. ) Ugy véljük, a további kötetek szempontjából a közzétett iratokat követő vagy nem követő jegyzetek ügyével kell újra foglalkozni ok a szerzőknek. Ebben a kiadványban csak elvétve adnak a közölt határozatok végrehajtására, a leirt helyzet további összetevőire utaló megjegyzéseket. Az olvasó joggal kíváncsi a célkitűzések megvalósulásának tényeire, de a megvalósulás egyes lényeges közbeeső problémáira is. A határozatokban egymást követik a "gondoskodni kell", "el kell érni" és hasonló kitételek. Túlnyomó részük teljesült, sokszor tul is teljesült. Nem egy megyei vagy járási programpontból ugyanakkor — főleg az ötvenes években — csak részek valósultak meg, vagy semmi. Több a visszatérő, újra felbukkanó gond (mind pl. a pedagőgushiány) a megyében. Mindezek egyértelműen kívánják a rendszeresebb jegyzetelést. A mutató csak részben segít a következmények, a későbbi adatok megtalálásában. Csak akkor segíthet, ha későbbi dokumentum is van az adott témakörben. Néhány példa az elmondottak érzékeltetésére: A 14. és a 18. sz. irat egyaránt szól arról, hogy 1955-ben és 1957-ben bányaipari technikum felállítását szorgalmazta a megye Salgótarjánban. Lett-e belőle valóság? Fennmaradt-e a balassagyarmati tanítóképző? (18. dok.) Másutt kell megnéznie a választ az olvasónak. Az előzményekre kiterjedő jegyzetelés szép példája a 46., a következményeket ismertető hozzáfűzése a 101. dokumentum. Ez utóbbi éppen a levéltárnak a megyébe való visszatelepítésével foglalkozik. 198