Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve I. Debrecen, 1974. / 190–194. o.

Elemzi a magasabb fokú leánynevelés megvalósítása érdekében született kezdeményezéseket, azok sikereit, a nenézségeket. Komorőczy György tanulmányában a királyi biztosság és a debreceni királyi biztosságok 1778-ig kérdésével foglalkozik. Először szól általában a királyi biztosokról, majd vizsgálja a királyi biztosok szerepét a szabad királyi városokban. Tanulmánya III. részében a királyi biztosoknak Debrecenben 1770-ig kifejtett tevékenységével foglalkozik. Részletesen elemzi a Vécsey-féle királyi biztosság 1770-1772 közötti működését. Vécsey "halála után kiéleződtek a föld köriili viták, a dézsmafizetés huzavonái, amelyeket egy ujabb királyi biztos igyekezett lecsillapítani, és a megoldást elősegíteni." Hogyan tudott a problémákkal megbirkózni, mit tett, hogyan próbált megoldást találni az uj királyi biztosság, erről olvashatunk A Forgách-féle királyi biztosság 1773-1778. cimii fejezetben. Összefoglalásában megállapítja a szerző, hogy a városi hatóság fölé kinevezett királyi biztosság kb. 1730-ig elsősorban a tisztújítás irányításával foglalkozott. 1730 után viszont tevékenységük főként a város gazdálkodásának ellenőrzésére irányult. "1770 után kezdtek irányító szerepet játszani a városfejlesztés" kérdésében, s e tevékenységükkel elérték, hogy "természetszerűleg gyöngítették az önkormányzati szervek önállóságát." így érthető, hogy a XVIII. század második felében mindinkább ellenszenvessé vált a királyi biztosi intézmény a városi vezetés előtt. A gazdag levéltári forrás alapján megirt tanulmány jő áttekintést nyújt az adott közigazgatástörténeti problémában. Balogh István tanulmánya Debrecen 1790-91-es politikai állapotával foglalkozik, (egy névtelen emlékirat 1791-ből.) Rendi, nemzeti, vallási sérelmek, az abszolút kormányzás elleni panaszok, az 1790/91. országgyűlés előkészítése jellemzik ezeket az éveket. Ezen időszak politikai állapotával ismerteti meg olvasóit a szerző gazdag levéltári források és a Szlovák nemzeti Levéltárban (A Ferences rend Mária tartományának levéltára, Pozsony) talált névtelen emlékirat elemzése alapján készült tanulmányában. Az emlékirat, az ismeretlen szerző jelentése Debrecen város közhangulatáról, a kálvinista magyar középnemesség, polgárság mozgásáról ad — az elemzés végső következtetése szerint — meglehetősen torz képet. Valószínűleg 1791. októberében Íródott. Az interregnum ideje alatt a megbizott ügynökök különösen figyelnek Debrecenre- jelentéseik szerint a város népét és a környező nemességet a németellenesség, kálvinistaság, magyarság kapcsolja össze. A jelzett emlékirat elfogult, célzatos, de adatai tényszerűek és következtetései irőja alapállását tükrözik. Két nagy részből áll. Az első rész találóan jellemzi a város lakóit, a város gazdasági, kulturális jellegét. A második rész Debrecen gazdasági súlya, felekezeti egysége, politikai és kulturális jelentősége csökkentésének, az államhatalom érdekei emelésének, az ellenőrzésnek módjait tartalmazza. (A városigazgatás szervezetével foglalkozó fejezet a város kálvinista vallású vezetői és az egyház közötti kapcsolatot mutatja be. Szól az emlékirat a hajduvárosok, a hajdúkerület és a jászkun kerület sorsáról, kapcsolatáról. Kiemeli a kálvinista bírónak, Domonkos Lajosnak szerepét vallási, politikai ügyekben. Panaszolja, hogy a kálvinisták a közhivatalokból is kiszorítják a katolikusokat. "Vallási vakbuzgósággal, nemzeti gyűlölséggel" vádolja az emlékirat a reformátusokat.) 191