Levéltári Szemle, 26. (1976)

Levéltári Szemle, 26. (1976) 1. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve I. Debrecen, 1974. / 190–194. o.

Az irat befejezett. Aláírás is volt rajta, amit később ollóval távolítottak el. Az emlékirat "megállapításainak értékét csupán az csökkenti, hogy a tényeket és eseményeket a legfelsőbb kormánykörökben évtizedek óta megrögződött nézetek torzító tükrében látta". Gazdag István: Adalékok a debreceni kalapos céh történetéhez (1766-1848) tanulmánya szerint, az első debreceni kalaposmester Ráczkevei József 1766-ban kezdte meg a kalap készítését." A kalapkészitők, különválva a süvegkészitőktől, egyre inkább monopol helyzet kialakítására törekedtek, sőt a kalmárok kalapárusitási lehetőségét is korlátozni igyekeztek. A kalap - és a süvegkészitők céhe a XVI. században alakult szűcs céhből vált ki és lett önálló. Megismerjük a kalapos céhnek a privilégium megszerzésére irányuló tevékenységét, termelési szervezetét. A termelési tevékenység egysége a céhmesterek műhelye. Közli a tanulmány 1766-1848-ig a céhmesterek számának alakulását, osztályba sorolásukat, a céh legény- és inaslétszámának alakulását, és az árszabást is. Majd a céhmesterek és a legények kapcsolatáról olvashatunk, mely a XIX. században vált egyre inkább ellenségessé. Gazdag István tanulmányát a teljességre törekvés igénye nélkül bő forrásanyag felhasználásával készítette. A debreceni vásárok vonzáskörzete a XVIII-XIX. század fordulóján témát dolgozza fel tanulmányában Dankó Imre. A debreceni vásárok időtartamáról, jelentősé-géről már az eddigi tanulmányokban is történt említés. A téma gazdag, tudományos feldolgozásáról e tanulmányban olvashatunk. A címben jelzett témakörben, — jegyzi meg a szerző — vannak előtanulmányok, történelmiek és gazdaságföldrajziak. Jelen esetben viszont a történeti néprajz módszereivel, igényeinek megfelelően kívánja a témát feldolgozni. Értelmezi a vonzáskörzet fogalmát. (Kettős, egymást fedő és változó, függ a vásár időpontjától is.) "Vonzáskörzeti tényező lehet politikai, hadászati stb. időleges állapot is." Foglalkozik a magyar vásárok kialakulásával. A debreceni vásárok kezdete a korai középkorba megy vissza. Megállapítja többek között, hogy a debreceni vásárok vonzáskörzetének kiterjedtségére, nagyságára néhány debreceni helynévből is következtethetünk. (Tizenhárom város, Hatvan, Kandia, Burgindia, Vendég utca.) "A debreceni városok vonzáskörzetére értékes adatokat találhatunk az 1781. évi Remetei, másrészt az ugyanezen évi Szent György napi vásár árushelyeiről készített kimutatásban." Vizsgálja a szerző a vásárokat az áruk, a vevők oldaláról is, majd közli, "hogy a XVIII-XIX. század fordulóján milyen mértékben szerepeltek a különböző helységek a debreceni piacok, vásárok életében. Béres András tanulmánya Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. század elején témával foglalkozik. Megrajzolja a legelőgazdálkodás történeti képét, majd a legeltetési rendszereket mutatja be; a gulyát, a gulyabeli marha (számos állat) létszámának alakulását (a hortobágyi mezőn) 1756-1841 között, a ménest, a város ménese számának alakulását az 1800-as évek első felétől 1850-ig. Majd a juhokról, az 1837-38-ban összeirt juhászok és juhok számáról, a sertésekről, a Hortobágyon legelő sertések és kondások számáról olvashatunk. (1837-1839) Végezetül összegzi a szerző, hogy bár sok intézkedés, terv született és valósult meg azzal a céllal, hogy Debrecen városának hortobágyi legelőgazdálkodását erősítse, megoldja, de "egy ilyen nagymultu település számára nem kis gondot jelentett a feltörekvő uj szellem, állattenyésztésben, jószágtartásban jelentkező sok uj mozzanat meghonosítása, a reformkor eszméinek valóra váltása a tudatosabb gazdálkodásban." 192