Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tökölyi István: A MÁV Igazgatóság irattárának története / 369–378. o.
megnézzük az épületet, bizony az akkori és mai formájában nem sok változást vehetünk észre. Éppen olyan csúnya mint eredetileg. Az igazgatóságnak hat adminisztratív és egy számosztálya volt, amely utóbbi főpénztárra és hitelellenorzésre tagolódott. A hat főosztály a következő elnevezések alatt működött: 1. Titkárság, 2. Forgalmi-, 3. Kereskedelmi-, 4. Anyagbeszerzési-, 5. Vontatási- és 6. Pályafenntartási osztály. A Magyar Királyi Államvasutak első igazgatójává Stempf Károly császári tanácsost, helyettesének Voigt Alfréd felügyelőt nevezték ki. Érdekességként megjegyzem, hogy Stemp Károly egy szót sem tudott magyarul. Igaz, hogy abban az időben a szolgálati nyelv német volt. Bár a kormány feladatának tekintette a magyar nyelvű ügyvitel bevezetését, az csak Horváth Alajos igazgatóhelyettes - akit teljhatalommal ruháztak fel ebben a kérdésben - kinevezése után sikerült. Horváth első intézkedéseinek egyike volt az 1870. július 10-én kelt 6731. sz. körözvény, amely az évvégére köt el ezó'vé tette a magyar nyelv használatát. Forgalombiztonsági okokból még hat hónapig megengedték a német nyelv használatát is. A gyakorlatban azonban nem ment ilyen simán a dolog. A "Körrendeleteket" még éveken át magyar és német nyelven kéthasábosan nyomtatva adták ki. A déli hálózaton, ahol a horvát nyelv volt a többség anyanyelve, még 1879-ben is németül, illetve horvátul folyt a szolgálat. Visszatérve még a magyar nyelv általánossá tételére irányuló törekvésekre, itt kell emlitést tennünk azokról a nehézségekről is, amelyek a magyar vasúti szaknyelv kialakulásának ebben a kezdeti szakaszában terminológiai téren jelentkeztek. A vasútüzem minden fogalmára uj magyar szót, vagy kifejezést kellett alkotni. Támpontul természetesen a fogalmak német, vagy egyéb idegen eredetű elnevezései szolgáltak. Innen van az, hogy a mai vasutas szaknyelv kifejezéseinek a legtöbb szava a német kifejezés szó szerinti forditása, un. tükörszava, vagy annak magyarosított változata (vonat, vonatvezető, rámpa, peron stb. ). Igen érdekes tanulmányt lehetne irni a magyar vasúti szaknyelv kialakulásáról és egyes kifejezések, fogalmak elnevezéseinek nyelvtörténeti fejlődéséről: hogy hogyan lett a "terh-szekér" elnevezésből vagon, majd kocsi, vagy a "Verkehr" szóból a mai "közlekedés". Ilyen elnevezés még a kéjvonat - bármilyen mosolyogni való is, - mely külön vonatot jelentett. Az 1870-es években még "vasúti gyarmat"-nak nevezett házcsoportból "kolónia", majd "lakótelep" lett. Aligha vitatható, hogy a magyar nyelv általánossá tételének nehézségeiben a terminológiai bizonytalanság 370