Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - IRODALOM - Farkas Gábor: T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady birtokon 1767–1867. Somogyi almanach 22. (Kaposvár, 1975.) / 529–532. o.

T. Mérey Klára: A PARASZTSÁG ÉLETE ÉS SORSA A SOMOGY MEGYEI HUNYADY BIRTOKOKON 1767-1867 Somogyi Almanach 22. sz. (Kaposvár, 1975) 88. 1. T. Mérey Klára a török után újjászervezett Somogy megye gazdasági és társadalmi kérdéseinek avatott kutatója és interpretátora. E tanulmányát több rokon témájú irása előzte meg, melyek közül "A Somogy megyei Hunyady uradalom majorsági gazdálkodása a 19. sz. első felében" cimü (L. Agrártörténeti Szemle 1970, 3-4. sz. ) megfelelő keretül szolgálhatott dolgozata elkészitéséhez. A szerző jelen tanulmányában Somogy megye egyik legnagyobb latifundiumán élo paraszti lakosság életének változásait kivánta nyomon kisérni a bomló feudalizmus viszonyai között. A vizsgált időszak első évtizedei mégsem a hanyatló társadalmi rend jeleit mutatják. Dunántúlnak ezen a vidékein is a 18. század első harmadában az ujjáteremtodésnek a gazdasági élet reorganizációjának vagyunk tanúi. A megye, igy az uradalom területe sem kulturtáj ekkor. Hatalmas erdőségek, mocsaras földrészek boritották, melyekbe primitiv települések ékelődnek. A szerző négy részre bontotta a vizsgált időszakot. Az elsőben az uradalom kialakulásával, megszervezésével foglalkozik, és ebből az aspektusból tekint az úrbéres népesség sorsára. Ebben a részben a 18. sz. végéig tárgyalja az uradalom múltját, melyből többek között megtudjuk, hogy a Hunyady család csak a 18. század harmadik évtizedében szerzi meg a birtokot. Az uradalom 17 falut, 25 pusztát foglalt magába, s mintegy 83 ezer magyar hold volt. Az 1740-es évek körül a birtokkomplexum kevés hasznot ad a tulajdonosnak. Később bérlet gazdálkodást folytatnak itt. Ez azonban az úrbéres lakosság terheinek növelését, s a beruházások elmaradását hozza magával. így az uradalom a 18. sz. közepén az elmaradottság jeleivel tűnik ki, sot az úrbéri reguláció idején is hasonló a helyzet. Változást az uradalom házi kezelésbe vétele hozott. A fejlődés a 18. sz. hetvenes-nyolcvanas éveiben kezdődött és a szemmel látható változás 1800 körül már lemérhető. Ez azonban az úrbéres lakosság körében átrétegezodést eredményezett. Az egész telkesek száma csökkent és szaporodtak a fél- és negyedtelkes jobbágyok. Ez a tendencia egyezik a Dunántúl keleti részén lévő uradalmakban észlelt jelenségekkel. A robotgazdálkodásra épitett uradalmaknak legmegfelelőbb a jelentós számú féltelkes, ahol igaerot, de ha kellett, kézi munkaerőt is lehetett szerezni. Ezen időszakban átmenetileg no a zsellérek száma is. Negyed, sot féltelkesekké változtatja okét az uradalom. A jövedelem fokozására való törekvés első jelei mellett mutatkoznak további lépések is. A négy központtal gazdálkodó birtokot, melyek elég távol esnek egymástól - racionálisan meg kellett szervezni. A különálló birtoktesteket 529