Levéltári Szemle, 25. (1975)

Levéltári Szemle, 25. (1975) 2–3. szám - IRODALOM - Farkas Gábor: T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady birtokon 1767–1867. Somogyi almanach 22. (Kaposvár, 1975.) / 529–532. o.

egy-egy kerületté alakították. A század végén szemesi, kéthelyi, hoszszufalui és a szili kerület szervezése történt meg. Egyébként ezek azok az évek, amikor a gazda-nagybirtokosok ráébredtek, hogy jövedelmeiket csak korszerűen vezetett gazdálkodással tudják fokozni. (A Fejér megyei Ercsiben Lilién báró ugyancsak 1797-ben rendezi uradalmát. Elkülöniti a jobbágyok földjeit, s a cselédeket, főleg béreseket nagy számban alkalmaz, uj majorokat épit, korszerű vetésforgót alkalmaz, táblában termeli már a kukoricát, burgonyát, s a trágya pótlására pillangós növényeket vetett. ) A Hunyady család 1792-ben magyar grófi rangot kapott, majd 5 év multán birodalmi grófok lettek. Ez a társadalmi emelkedés szinte ösztönzi a családot, hogy minél nagyobb jövedelemre tegyenek szert. Neves szakemberek irányitják ezután a munkát az uradalomban. Az uradalom kapitalista fejlődése ezzel lendületet vett, s ennek társadalmi hatása a dolgozó rétegekre negativan hatott. Fokozatosan visszaszorították Szil mezőváros lakóinak kiváltságait, mindenütt megszoritják az állattartás lehetőségét, s a földesúri terhek következetes behajtásával nyomoritják az úrbéres népet. Az árutermelő nagybirtok körvonalai kibontakoznak a 18. sz. első évtizedeiben. Nem csoda, hogy erre az időre esett a két legfejlettebb uradalom - Hunyady és Széchenyi - 70 településének együttes panasza is, melyet az uralkodóhoz eljuttatnak. A jobbágyok a munkajáradék magas volta miatt neheztelnek földesuraikra. A második részben a szerző a fokozódó árutermelés hatását vizsgálja a birtokkomplexum jobbágysága körében, és rámutat a parasztság uj rétegének gyors alakulási folyamatára. Ezt a majorsági gazdálkodás teljes kiépülése hozta létre. A gazdálkodás súlypontjai a jobbágyfalvakból a pusztákra tolódtak át, ahol az uradalom gazdaságszervezete keretében úrbéres viszonyon kivül állók végzik a munka egy részét. Ezeknek az allodiális státusú zselléreknek a száma az uradalom gazdasági erejének gyarapodásával párhuzamosan növekedett és az 1830-as években már a jobbágyok robotmunkáját is helyettesíteni tudták. Az 1810-es években, - tehát a teljes allodizálás első esztendeiben azonban még mindig nagy a szerepe a feudális járadéknak, köztük a robotnak. Erre az időre esik a jobbágyok haszonvételi jogainak további korlátozása, illetve azok magas összegért való visszajuttatása. A szerző találóan állapitja meg, hogy a nagybirtokos ezekben az évtizedekben is a jobbágyszolgáltatásokból élt. Saját gazdasága még mindig nem képvisel olyan bázist, hogy arra támaszkodni tudott volna. Lényegében ez a tőkegyűjtés időszaka, amikor az uradalom még csak az állattenyésztésből eredő jövedelmet tartotta kielégítőnek. Mellette sokat jelentettek a regálé bérletek után befolyt összegek. A harmadik részt az 1830-as évek elején feltűnt tipikus jelenségek leirásával kezdi, Emliti, hogy a földesurak, - igy a Hunyady uradalom tulajdonosai is - az úrbéri viszony megszűnésétől tartva, igyekeztek gazdaságaik szervezetét már ekkor a feudális szolgáltatásoktól függetleníteni. Ezek az intézkedések meggyorsitották - és egyben világossá is tették - a mezőgazdaság tőkés fejló'dését. Ennek első' eszközeként a jobbágyföldek elkülönítését hajtották végre, majd a megsokszorozott munkaerő pótlását is el kívánták érni. A kommenciós alkalmazottakon 530