Levéltári Szemle, 25. (1975)
Levéltári Szemle, 25. (1975) 1. szám - Horváth Ferenc: A szabadművelődés története, 1945–1949 / 77–91. o.
A tanfolyamok sokfélesége jelzi a társadalmi igény sokféleségét. Az általános ismeretterjesztő tanfolyamok közül kiemelkedtek az analfabéta tanfolyamok, amelyek esténként rendes tanmenet szerint folytak bizonyítványosztással. Ezen túlmenően leggyakoribb az ún. alapismeretterjesztő tanfolyam volt, ez is az általános iskola alapvető tananyagával . A társadalmi igény ezen túl ismert anyák iskolája tanfolyamot kismamák részére, szülők iskolája tanfolyamot a gyermeknevelés kérdéseiről, nőnevelési tanfolyamot a háztartási munka gyakorlására, volt ennek főzőtanfolyam változata is, a Népjóléti Minisztérium szerveivel közösen pedig ún. népélelmezési tanfolyam 4 hetes komoly formában. Emellett igen népszerű volt az egészségügyi és elsősegélynyújtási tanfolyam, amely az alapvető egészségügyi ismereteket terjesztette. Mindezek tematikája a tervekben rendelkezésre áll, s a forrásanyagok lehetővé teszik az előadások számának, a hallgatók számának statisztikai felmérését is, főleg a havi jelentések kapcsán, amelyek általában összefoglaló számadatokat közölnek. Mindezek a tanfolyamok azonban a kisebbséget jelentik főleg a falu viszonylatában, ahol. elsősorban az általános gazdasági tanfolyam játszott nagy szerepet, s az egyéni gazdálkodás alapismereteit adta azoknak, akik eddig ilyesmivel soha nem foglalkoztak, de most földet kaptak, az újgazdáknak. Ezek az 50-60, némely esetben 100 órát is meghaladó tanfolyamok az új birtokosság alapiskolái voltak, magasabb fokon az ezüstkalászos tanfolyamok , már a polgári korból öröklött gazdag tematikával, általában 140 órában. A parasztság szakmai ismereteit bővítették még a szövetkezeti tanfolyamok, s az olyan szaktanfolyamok, mint az apróállattenyésztési , a konyhakerti tanfolyamok is. A városok és nagyközségek speciális tanfolyamai voltak még a nyelvtanfolyamok, amelyeknek látogatottsága ugyancsak minden eddigit felülmúlt. Jellemző volt erre a korszakra, hogy mindenki tanulni akart, elsősorban olyat, amelynek tanulásától társadalmi helyzete korábban kizárta, s amit most számára az élet követelőén írt elő, vagy maga érezte fontosnak. Uj színt jelentett és új formát a népművelésben a szabadiskola. Ez a tanfolyamok magasabb formája volt. Megkülönböztettek alsó, közép- és felsőfokú szabadiskolát. Az alsó fokú általános iskolai ismereteket nyújtott, a közép- és felsőfokú középiskolai szinten és tananyaggal. Jellemzője volt, hogy az iskola fenntartójának szigorúan előírt tantervet kellett vállalnia, állandó iskolaszerű oktatást hetenként több alkalommal, állandó tanárokkal és bizonyítvánnyal. Beiratkozott hallgatói művészeti oktatást is kaptak gyakran, gyakorlati művészeti oktatást is, népdalt tanultak, kórust vagy tánccsoportot, színjátszó csoportot alakítottak, s igen jó együttesekké kovácsolódtak. 86
